Verseci beszámoló | madártoll

 
 

Verseci beszámoló


 

Fekszem az ágyamban vasárnap éjjel egykor és forog velem a világ. Illetve én forgok benne, furcsa az egész, még sosem éreztem ilyet. Aztán rájövök, hogy két nap alatt tíz startom volt, amitől finoman szólva is el vagyok szokva, szóval a szédülés nem csoda, de kezdjük az elején.

A helyszín Szerbia, Versec, Budapesttől cirka 400 km-re. A szezon utolsó célraszálló versenye indul, szombat reggel van, elvileg nyolctól eligazítás, de itt senki nem sieti el a dolgokat. Kényelmesen felmegyünk reggeli után a starthelyre, és fél kilenc felé még egy gyakorló repülés is belefér, hogy ismerkedjek a hellyel és az ernyővel. A start előtt még interjút kér a helyi tévé, a riporter srác érti a magyart csak nem beszéli, úgyhogy ő angolul kérdez, én magyarul válaszolok, vicces. Kérdezi, hogy milyen eredményre számítok, a női első hármat célzom meg. A mezőny 47 pilótából áll, ebből öt lány: Milica Marinkovic a szerb csapatból, Virginia és Szende az erdélyiből és én.

Az első hivatalos körben repülök egy 500 centit, lehetne jobb is, de kezdésnek nem rossz, meg különben is lefagyott a kezem öt perc alatt. A második köröm már jobb, 104 cm, mehetnének ilyen arányban lefelé a pontjaim, nem bánnám. Persze nem mennek, a következő kör 465 cm ha jól emlékszem. Az idő elég aktív ahhoz képest, hogy majdnem november van, alulról a termik tol, felülről a felhő szív, fülcsukva is emelkedek sokszor. Így viszont van idő körbenézni, a 300 méteres szintkülönbségű hegyen kívül amerre a szem ellát csak lapos síkság van szántóföldekkel, lakott település alig. Azon gondolkodom vajon itt is vannak-e még aknamezők, Eszéken, Horvátországban csak megművelt területre ajánlották a leszállást, hát ha véletlenül elkeveredem biztos ami biztos itt is csak arra fogok…

A negyedik körben már épp építeném fel a leszállást, amikor balról beelőz valaki, fogalmam sincs hogyan kerül oda, de inkább újrastartolást kérek. Később mondják a többiek, hogy sat-ot meg spirált húzott, nem igazán értem, hogy ha versenyzik, akkor miért kell direkt akadályozni a másikat, de végül is mindegy, rózsában bedobom a cuccot a kocsiba, de mire felérek már besötétedik, a starthely felé félúton találkozom a startbíróval, mondja, hogy mára ennyi volt, mehetünk vacsorázni.

Vacsoránál odajön hozzám Szende, hogy a lányok között első vagyok, kint van már az aznapi eredménylista, nézzem meg. Megnézem, tényleg, de neki az egy darab ezresén kívül csak kisebb pontjai vannak, ha összejön a hat kör és eldobjuk a legrosszabb eredményt, akkor nagyon könnyen megelőz. Másnap fel kell kötni a nadrágot, főleg, hogy összesítettben tizedik vagyok, ez szuper, jó lenne megtartani.

Este végighallgatunk néhány szerbbel és az erdélyiekkel egy bírói képzést, amit Ónódi Miki fordít nekünk magyarra. Az erdélyiek nagyon lelkesek, a lányok versenyezni, a fiúk rendezést-bíráskodást tanulni jöttek és nagyon komolyan is veszik, remélem jövőre hozzájuk is megyünk majd hivatalos versenyre. A tréning után apa tart egy felhős előadást, ezt is Miki fordítja, csak most magyarról szerbre, szegénynek jól feladta apa a leckét de hősiesen állja a sarat.

Másnap ismét csak kényelmesen készülődünk, éjszaka már fagy volt, nem bánom, hogy nem hagytam a kocsiban az ernyőt. Reggel még nagyon hideg van, de menni kell, mert a tegnapi rejump miatt Szendével az elsők között startolunk (neki is jutott egy). A starthely nagyon meredek és technikás, lehet, hogy kezdek izgulni, mert kétszer is rontok és a „szakadékban” kötök ki. De mindenki nagyon kedves és rögtön hatan jönnek segíteni, pár perc és újra a starton állok. A leszállóban forog a szél, nem tudom eldönteni honnan helyezkedjek be, de valószínűleg teljesen mindegy, mert percenkét máshonnan lengedezik a buló, és végül csak oldalszélbe kerülök, így egy 165 cm körüli eredményt sikerül összehozni, jó lenne végre valami egy méternél kisebbet repülni. Szende eredményeit nem tudom, mert ő is startot ront, és csak akkor startol, amikor én már indulok fel. Az ötödik köröm 47 cm, ez már jobban tetszik, fent a starthelyen az egyik rendező a fülembe súgja, hogy még mindig tartom a női első helyet, nem kellett volna mondania, mert így még jobban izgulok. Jön az utolsó kör, fordított helyezés szerinti sorrendben indulunk, nagyon nem csúszhattam hátra az összesítettben, mert az emberek csak fogynak körülöttem, engem meg még mindig nem szólítanak. A következő „adagban” már benne vagyok, most nincs gond a starttal, már nem érdekel a meredek köves, tüskés „szakadék” alattam. Látom a célkör körül a sok kis ernyőt kiterítve, a buló teljesen elveszik közöttük, szemüveggel is nehéz kiszúrni. A leszálló szélén kicsit jobban merülök, mint korábban, lehet, hogy rövid is leszek, de Mikitől megtanultam, hogy amíg a levegőben vagyunk, addig nem adjuk fel. Ez az ernyő jobban siklik mint az Arcus, talán még beérek. Aztán elmegy alattam a 10 méteres határ , aztán az 5 méteres is, ebből palacsinta lesz! Végül 28 cm jön össze, lehetett volna jobb is, de annyira félek, hogy elesek, hogy még nem merek kockáztatni. Lent vannak a tévés srácok, felveszik ahogy ujjongok, percekig nem tudok magamhoz térni.

Az eredményhirdetésen egymás mellé ülünk az erdélyi lányokkal, amikor kihívják Micilát még nem esik le a tantusz, hogy mindjárt nekem is ki kell mennem, aztán amikor Szendét szólítják már eldobom a fényképezőgépet, és amikor kimondják a nevem akkora az ováció, hogy nem is értem, de muszáj nevetni. Az eredményhirdetés után még vacsora jön, jönnek oda gratulálni a srácok. Az újdonsült erdélyi barátainkkal ülünk egy asztalhoz, a kupából kell innom, egész vacsora alatt nevetünk, a mi asztalunk a leghangosabb. De aztán indulni kell már haza, el kell köszönni és a nagy boldogság hirtelen olyan szomorú lesz, mert nem akarok még hazamenni. Az autóban rögtön elalszom, azt álmodom, hogy még mindig a versenyen vagyok, amikor felébredek akkor is csak arra bírok gondolni, aztán alszom tovább. A határon kifele már nem érdekel senkit, kik vagyunk, a magyarok még megnézik az ernyőinket a csomagtartóban, de csak távolról, aztán jön Szeged, Kecskemét, Budapest, a VIII. kerület, az ágyam, és már forog is velem a világ...

Kerekes Nóra

         
  IME I PREZIME Nation KLUB TOTAL
1 Mile Jovanoski MKD MKD 43
2  Miodrag Bujić SRB Ares 67
3  Pavle Marinković SRB Ares 85
4 Vladimir Janković SRB Grunf 125
5 Zoran Petrović SRB Gugi parapro 190
6 Goran Djurković SRB Berkut1 207
7 Goran Jović SRB Grunf 328
8 Borjan Jovanoski MKD MKD 420
9 Jovan Novak  SRB Ares 459
10 Slaviša Arsić SRB Ak Jat 495
11 Radoljub Stevanović SRB Gugi parapro 556
12 Ninko Kljukovnica SRB Berkut1 608
13 Nora Kerekes HUN Hungary 812
14  Djordje Petrović SRB Beograd 1058
15 Dragan Popov SRB Berkut1 1140
16 Zoltan Kormoczi SRB Delta 1631
17 Szende Kiss ROM Hungary 1791
18 Zeljko Ovuka SRB Ares 1821
19 Slobodan Obrenović SRB Gugi parapro 1858
20 Laslo Kerekes HUN Hungary 1916
21 Milenko Arsenijević SRB Gugi parapro 1936
22 Stefan Stojanović SRB Grunf 1953
23  Milica Marinković SRB Ares 2042
24  Darko Pantić SRB Ares 2230
25 Uglješa Jondžić SRB Grunf 2361
26 Mikloš Onodi SRB Delta 2389
27 Auner Amade HUN Hungary 2394
28 Djura Adrian SRB Ak Jat 2429
29 Branko Janković SRB AVIS Zlatibor 2765
30 Goran Milojković SRB Berkut2 3119
31 Milorad Ivanović SRB Ak Jat 3121
32  Dragan Kljukovnica SRB Berkut2 3132
33 Draško Bukovica SRB Ak Jat 3224
34 Vlatko Lukaè SRB Delta 3501
35 Janoš Kakusi SRB Delta 3743
36 Dragomir Milićević SRB Berkut2 3846
37 Zoran Marinković SRB   3878
38 Hajrudin Mesić SRB Beli orlovi 3889
39 Virginia Gabriela Nea ROM Romania 4142
40 Racz Gabor HUN Hungary 4729
41 Ivan Vangelov MKD MKD 4971
42 Miloš Marjanović SRB Grunf 5000
43  Rade Djordjievski SRB Berkut1 5000
44 Ivana Radjen SRB Ak Jat 5000
45 Dragana Vućićević SRB Ak Jat 5000
46 Petar Lonèar SRB Ak Jat 5000
47 Dragan Nikolić SRB Beli orlovi 5000
         





Szakbizottság

HFFA

  • Mentőernyő
    s-l1600_2.jpg
    550
    HUF
    hassa01
    2017/02/23
  • Szárny
    Nova_Phantom_45.jpg
    36000
    HUF
    gyj
    2015/04/09
  • Szárny
    hirdet.JPG
    150000
    HUF
    [névtelen]
    2013/04/21

keresés

belépés

linkek