Taxiskaland | madártoll

 
 

Taxiskaland


 

Olyan régen, hogy az már akár igaz is lehet, történt az alábbi eset velem. Akkor még egy Phoenix Maria - típusu sárkánnyal repültem, amivel valahányszor ha megláttak, néhányan keresztet vetettek rám. Gyönyörű gép volt, de a nagy orrszöge és a kis szárnymélysége miatt kicsi volt a hosszstabilitása. Ezért állítólag hajlamos volt az orrabukfencre... Flatterzsinórja se volt, a  szárnyvégelcsavarása is csak kevés, viszont ennek a gépnek volt először a világon bújtatott kereszttartója, és igazi szárnyprofilja is!

Amikor megvettem, minderről nem tudtam, csak repülni akartam vele. Elvégre a dongó se tudja hogy az aerodinamikusok számításai szerint lehetetlen, hogy Ő az Ő paramétereivel repülni tudjon... Ő csak repül. Gyönyörű madaram tanulni túl gyors, túl jó lett volna, és szerencsémre rájöttem, hogy egyedül nem szerencsés próbálgatni. Elmentem a határhegyi sárkányhangárhoz, ahol akkor éppen árokásás volt a legnépszerűbb sport. Víz, villany vezetés volt a lenti vitorlázóhangártól a fenti sárkányhangárhoz. Tetszett a társaság, ottmaradtam. Így legalább rendes oktatást kaptam, aztán eljött az idő az  első magasstartomra is, (utólag bevallom, hogy nem sokra  emlékszem, mert többnyire csukott szemmel rongyoltam neki a mélységnek...)

A történet, amit most elmesélek, az óbudai starthelyen kezdődött, pontosabban a hangárban. Vállamra vettem, nyögve felcipeltem Óbudára a "madárkámat", úgy ahogy azt a nagyoktól is láttam... Majd beleszakadtam..! Puhány kezdő voltam. Mire felgyalogoltam a hegy tetejére, addigra a többiek már mind elstartoltak. Összeraktam a sárkányt, beöltöztem, és a gyenge szélben kivittem a starthelyre. Nekifutottam, elemelkedtem. Pár inga alatt sikerült azt a kevés emelést is leküzdenem, ami volt ,megfordulni nem mertem, átsiklottam a szeméttelepet egészen a Bécsi útig...

A leszállás és a csukás után elgondolkodtam, hogy ugyan miként   juthatnék vissza Határhegyre a hangárhoz, mivel a klubautó már elment? Átcipeljem a Hegyen? Abba én belehelnék! - gondoltam, akkor még nem hallottam elnyűhetetlen Lipi bácsiról, aki a vállára kapva a sárkányát és a hevedert, az óbudai leszállóból számtalanszor felrohant a hegyre. Nem cikk-cakk”-ban, hanem úgy, neki, szemből!

-Egy ilyen nagy repülés után igazán megtehetem, hogy taxival menjek vissza a hangárhoz! -győzködtem magam. Nem tartott sokáig, pedig nagyon kevés pénzem volt. De a hegy viszont magas, a hangárunk pedig ott, a túloldalán volt...

Kigyalogoltam hát sárkányostól a Bécsi-útig, és a téglagyár portájáról felhívtam az egyik taxi-vállalatot, hogy kombitaxit szeretnék, mert a sárkányomat kellene visszavinni a reptérre.

-Pár perc!- mondta a diszpécser, -már indul a kocsi!

A taxis valóban hamar megérkezett. Megfordult az úton, kiszállt, és kereste a feleségem.

-A feleségem?!

-Igen! A diszpécser azt mondta, hogy Ön a feleségét akarja visszavinni Ferihegyre!...

-Á, dehogy!- mutattam rá a fal tövébe fektetett sárkányomra, -ezt a sárkányt szeretném visszavinni a határhegyi reptérre...!






Szakbizottság

HFFA

  • Mentőernyő
    s-l1600_2.jpg
    550
    HUF
    hassa01
    2017/02/23
  • Szárny
    Nova_Phantom_45.jpg
    36000
    HUF
    gyj
    2015/04/09
  • Szárny
    hirdet.JPG
    150000
    HUF
    [névtelen]
    2013/04/21

keresés

belépés

linkek