Az Úr hangja... | madártoll

 
 

Az Úr hangja...


 

Egyik régebbi Eger kupa versenyen történt, hogy amikor a mezőny már sokadik napja taposta a Sombokor-starthely füvét a Kékes-hegy oldalán, Kovács Jenő barátomnak elfogyott a dugi söre. Ezt a repüléséhez mindenkor fontos kelléket a starthely közelében csörgedező hűs kis patakban őrizgette. Start előtt magához vette, a pondrójába betette, a leszállóban elővette, és fenemód nagy-nagy élvezettel lassú kortyokkal magábaöntötte a szó szerint madárlátta felhő-hűtötte serbetet.

Ez a kis előjáték után jöjjön a történet:

Kiss Feri klubtársunk, akkori vezérünk nagyon jól állt már az eredménylistán. Nagyon jó pilóta volt, ésszel repült, egyesek szerint néha kicsit önzőn is:

"Lohász! Hagyd el a termikemet!" -kiáltotta át állítólag Lohász Zolinak amikor egyszer egy termiket tekertek...

A starthelyet mint rajzásban lévő színes pillangók borították el a sárkányok. Némelyiknek csak a leszállóig tartott kérészéletű röpte, míg mások, -az ügyesebbek, szerencsésebbek-  nyalva a hegyoldalt, "tekerve" a láthatatlan ottselevőt, átemelkedtek a Kékesen. Elsőként így "esett fel" Feri is, acélszürke szemeivel sasként szárnyalva, akarva a győzelmet. Ha ez a nap bejön, megnyeri a versenyt! Az Alföld mint eleven térkép, lassan kúszott át alatta. Ám valami történhetett, mert ahogy a föld körbe-körbe forgott, közben állandóan közeledett! "Mi ez? Csak nem retermik?!" De bizony az! Egy szép nagy, folyamatos, lassú merülés. A mi Ferink gyorsan körbetekintett, hogy hol is van, és mit tehet. Két falut látott. Egyiket jobbra nem túl messze, a másikat balra nem túl messze. Kanyargós út kötötte össze őket. A rohamosan csökkenő magasság miatt már mindegyik falu túl messze volt, ezért Feri - jó mérnök emberként - felmérte a helyzetét, és ekképp okoskodott:

"Végül is, bárhol leszállhatok az út mentén, mert ha jön valaki innen vagy onnan, bevitetem magam ebbe vagy abba a faluba! Telefonálok a hegyre, értem jön a klubautó, és visszavisz! Ha újra startolhatok, még megnyerhetem a napot, s akkor a versenyt is!"

Feri alig futtatta végig biokinetikus fedélzeti számítógépén a "programot", ott lenn máris felbukkant egy lehetséges megoldás:

A kanyargó aszfaltúton egy árva kerékpáros közeledett! Innen fentről idős parasztbácsinak látszott. Kalapban, állig begombolt ingben-felöltőben taposta a pedálokat az öreg ahogy illik, még ilyenkor, meleg nyáridőben is. Hogy nem főtt meg! A nyereg mögött répával, gyökerekkel teli zöldfarkú fonottkosár riszálta magát meg-megnyekkenve az öreg lábak diktálta ütemre. Még a pedálok nyikorgása is felhallatszott az égig.

"Ez az! Elkérem az öregtől a biciklit, bekerekezek a faluba telefonálni, és.. " - így okézta Feri a dolgok alakulását, és ahogy kezdett az öreg fölé érni, kicsit megköszörülte repülés közben kiszáradt torkát, aztán lassan, tagoltan lekiáltott a papának. Azért persze jó hangosan, mert hátha nagyot hall a kisöreg.:

- Hééé! Emmbeeer! Hallll engeeem? - Az öregember valószínűleg meghallotta, mert körbenézett. Szép meleg nyári nap volt, napsütéssel, bogarak másztak a fűszálakon, de bármerre is nézett, mindenfelé csak a néptelen síkságot látta, embert nem. A mi Ferinknek ha akarta, igazi vastag, "sztentori" hangja tudott lenni, mint egy falusi kántornak, megeresztette hát újra:

- Embeeer! OÓÓÓttt aaa fööldööönnn! Halll engeeeem?- A bácsi újra körbenézett, de kék égen és a fel-le liftező pacsirtákon kívül megint csak nem látott Semmit és Senkit. De azért biztos ami biztos, szaporázni kezdte a pedálozást... Feri nem akart kifutni az időből, gondolta hogy megpróbálja újra:

- Jóóóemmmbeeerr! Nééézzen már fel aaz ééééégreeee! Innennnn szóóóóólóóóook maagáááhoooz ! - töltötte be ismét az eget Feri kántori-erős hangja. Na, az öreg erre már beszart! Megmarkolta még erősebben a fogantyúkat, és mélyen behajolt a kormányszarvak közé. Még a nadrágcsíptetői is messze pattogtak, úgy beletaposott. Vagy ezerrel száguldott be a faluba, egyenesen a templomba, hogy mielőbb gyertyát gyújtson az oltáron, mert Csoda történt!

Feri barátunk addigra már rég földet ért az út szélén. Sisakját a földhöz vágta, és nem tudta hogy most sírjon-e, vagy nevessen...

...a jó öreg pedig azóta is szentül meg van győződve, hogy azon az emlékezetes, szép nyári napon maga az Úr szólt hozzá az égből.






Szakbizottság

HFFA

  • Mentőernyő
    s-l1600_2.jpg
    550
    HUF
    hassa01
    2017/02/23
  • Szárny
    Nova_Phantom_45.jpg
    36000
    HUF
    gyj
    2015/04/09
  • Szárny
    hirdet.JPG
    150000
    HUF
    [névtelen]
    2013/04/21

keresés

belépés

linkek