Válasz egy félresikerült újságcikkre
madartoll, 2010, július 1 - 22:59
Kedves Szíjártó János!
A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 17. számában közölt írása nyomán kell azonnali helyreigazításokat tennem, a Magyar Repülőszövetség siklóernyőseinek szakágvezetőjeként. Az újságban megjelent cikke ugyanis szakágunk siklóernyőseire nézve nem éppen kedvező, sőt inkább úgy látom, ártó.
Azzal szeretném kezdeni, hogy a Csobáncon paplanernyősöket tudtommal még soha senki sem látott. Lévén, hogy a paplanernyős repülőgépből ugrik ki a légcellás ernyőjével.
A siklóernyős felszáll, és a felszállást követően vitorlázik a levegőben, mint a madarak, vagy emberi léptékkel mérve hasonlóan, mint a vitorlázó repülők a közeli tapolcai repülőtérről felszállva, vagy mint a Csobáncról a majd húsz évig a környék büszkeségét jelentő sárkányrepülők.
Csak hát egy siklóernyőt háton is fel lehet cipelni, nem kell hozzá gépkocsi, és a siklóernyős egy egyszerű turistához képest csak felfelé gyalogol egy ösvényen (többnyire a legszigorúbb természetvédelmi területeken is a kijelölt ösvényről le nem térve) és lefelé már nem tapos, hanem a levegőben száll.
A cikkében említett "konferenciáról" az olvasó téves képet kap, hiszen az abban leírtak eléggé egyoldalúak. Említést tesz ugyan arról, hogy 2006 decembere óta nincs engedélyünk a Csobáncra, de arról nem ír, hogy a 2007-ben 3 napra kért engedély-kérelmünkre is elutasító választ adott a Környezetvédelmi Minisztérium. Az indoklásban az állt, hogy a helyi felügyelőség elzárkózott az engedély kiadásástól.
Arról sem esik szó a cikkben, hogy az évekig a korlátozás indokaként szereplő védett faj, a kerecsensólyom sosem fészkelt a Csobánc tetőn.
Egyoldalúnak érzem az írást azért is, mert a lényeg nem az, hogy vannak-e partizánok, vagy nincsenek. Vannak érvényes papírok nélkül gépkocsit vezetők is, mégsem szólítja fel a rendőrség a lakosságot a megrendszabályozásukra. A kérdés az, hogy egy siklóernyős jelethet-e valóságos ártalmat a természeti környezetre.
A korábbi engedélynek is az volt a nagy hiányossága, hogy az abban szabott repülős szakmai feltételeket nem repülős szakemberek fogalmazták meg.
Ezért is jelent számomra a Magyar Repülőszövetség szakágának szakmai vezetője számára a cikk végén megfogalmazott mondat életveszélyes kijelentést, amelyben a cikk végén a Haláp-hegyre tetszik csábítani a siklóernyősöket. Egy turbulens, semilyen szélirányra sem alkalmas területre.
Tudja, az a baj hazánkban, hogy a tanácsokat a szakmától idegenek adják, és néhányan balga módon meg is fogadják azt. Ez pedig a mi szakmánkban nem játék a szavakkal.
Számomra, a repülésbiztonságáért felelős vezető számára megnyugtatóbb, ha pilótáink a kétes indokokkal tiltott, de a biztonság szempontjából használható területet választják, mint az életveszélyes területet, pusztán azért, mert az környezeti szempontból nem védett.
A fórumon elhangzott állampolgári igény - ami pedig szintén hiányzik az írásából, hogy aki szolgál és véd, az tudjon fontossági sorrendet tenni a gépkocsilopás, vagy -feltörés, a veszélyt okozó gyorshajtás, vagy ittas vezetés, és az ártalmatlan és senkinek sem ártó sportolás között - úgy gondolom, jogos.
Remélem helyreigazításom nem sértő és mód van arra, hogy a helyi lapban, ahol az Ön írását is olvastuk, megjelenhessen.
Tisztelettel:
Kerekes László
siklóernyős (és nem paplanernyős!) oktató
| Csatolmány(ok): | |
|---|---|
| csobanc (2).jpg | 61.62 KB |
| csobanc.jpg | 238.23 KB |
|
kapcsolat |
impresszum
| archívum |
|
madartoll.hu 
.jpg){kind=link}
Tisztelt Szíjártó János úr!
A közölt véleményt az írása mellett található Email címére a portálunkon megjelenés előtt hetekkel megküldtem Önnek. Csodálom, hogy csak most talált rá.
Természetesen szívesen cserélek véleményt siklóernyős, vagy akár újságírói etika kérdésében is. Hiszen a korrekt tájékoztatásról ezen a területen manapság igen eltérőek a vélemények, hogy az újságírói etikáról ne is beszéljük. Azt gondolom, hogy az én Email címem és telefonszámom bárhol elérhető, engem könnyebb elérni, így közvetlenül is egyeztethetnénk. Az, hogy ki tévedett, ki nem, az, hogy kit tévesztettek meg és kit nem, úgy gondolom egy közös beszélgetés során jobban kiderülhet.
Köszönöm, hogy eljuttatta megjegyzését. Várom jelentkezését:
Kerekes László
Telefonom: 20-7779139
Email-em: laszlo.kerekes@hmth.hu
Üdv Kerekes úr!
Meglepve olvasom, az ön írását, amelyre egy totális véletlen folytán bukkantam rá a neten.
A szakmai dolgokba nem mennék bele, abban minden bizonnyal igaza van, lévén nem siklóernyőztem soha, de még csak nem is paplanernyőztem. Vélhetően fel tudnék sorolni én is önnek kapásból pár témát, amihez nem ért.
Engem egy konferenciára hívtak meg (a siklóernyősök) és én az ott elhangzottakból állítottam össze egy anyagot. Hogy abban mi volt elfogult és mi sem, ezt nem tudom. Tény, hogy nem minden kifejezés volt pontos, de hogy ez mitől lett "elfogult", arról fogalmam sincs. Itt ha valaki elfogult, az csakis ön lehet. Engem leellenőrizhet Veszprém megyében, több mint másfél évtizde dolgozom újságíróként itt, ez a vád még nem igazán állta meg a helyét, és ezúttal sem állná meg. Szívesen találkozom önnel személyesen, és tiszta szívvel nézek az ön szemébe. Az általam kiadott írás korrekt volt. A Veszprém megyei Naplóban jelent meg, a Fehér megyei Hírlap onne vette át.
Viszont megértem, ha bizonyos ön által sérelmesnek érzett dolog miatt helyreigazítást kér. Ez esetben engem, vagy a lapot kellett volna keresni, 15 napon belül, és mint már mondtam, álltam volna rendelkezésre. Ez nem történt meg, ön engem soha nem keresett és ha valaki helyreigazítást kérhetne most, az én lennék. Ugyanis ön itt tudtom nélkül, egy általam nem ismert fórumon ferdít és olyan színben tüntet fel, mintha nekem bármiyen érdekem lett volna, ebben az ügyben. Kedves Uram, hát még egyszer kérdezem, miért nem keresett engem? Elérhető, megtalálható vagyok, és állok rendelkezésre. De az ilyen háttérmunkát nagyon elítélem és úgy gondolom, hogy ha valaki az etika ellen vétett az nem én vagyok, hanem ön.
Tisztelettel: Szijártó János
e-mail: szijarto.janos@naplo.plt.hu
A helyesbítési kérésünk úgy tűnik süket fülekre talált. Ennyit a mai magyar újságírói etikáról...