Emlékverseny a barátság jegyében 2011. november 6. Zimonic

Mikivel már sokadszor mérjük a szélerőt - az a gondolatom támad, hogy Ácó nem szeretné, ha az emlékére rendezett verseny gyorsan befejeződne. Miki hetek óta tervezi az emlékrepülést, az időjárás pedig mindig elhalasztotta. Ha ebben Ácó keze van, az biztos, azt akarja, ne felejtsük el hamar, de kár ezen munkálkodnia. Ácó elment, és bár gyakran fogom azt hinni évek múlva, hogy a múlt héten együtt repültünk, nagyon vigyáznom kell, hogy a kanizsaiakra ne kérdezzek rá: Ácó nem jött? Mert nem akarom elhinni, hogy már nem fog jönni.

Három fordulóval ért véget a célraszálló verseny Tusnádfürdőn. Az előrejelzés szerint többre számítottunk, de a nagy létszámú mezőny és a délutánra beerősödő szél ennyit lehetőséget adott. A rendezők alkonyat előtt még elindították a negyedik futamot, de azt már nem lehett befejezni. A most már hagyományosnak tekinthető tusnádfürdői verseny 4 rendezvény is volt egyszerre. Román bajnokság, román ligaverseny sorozat utolsó fordulója, magyar nemzeti bajnokság és természetesen FAI 2. kategóriájú verseny. 67 versenyzővel, több, mint 30 rendező bevonásával, még a Magyar Bajnokságot is szponzoráló romániai támogatóval, a Bartex Sport révén, és itthonról csupán 10 versenyzővel, de mégiscsak igazi verseny és küzdelem alakulhatott ki. Gondoskodott róla az időjárás.

A hétvégén a Siklóernyős Célraszálló Világkupa sorozat utolsó futamára utaztunk a legendás Wasserkuppéra. Kaszás Sanyi kapacitált minket, hiszen ő az eddigi 5 futamból négyen indult és az előkelő 11. helyen állt. Vonzó volt az is, hogy a történelmi repülő helyre utazhattunk, ahol a német  vitorlázó repülés éppen idén ünnepli 100 éves évfordulóját. Itt Frankfurt farzsebében 1200 méteres légteret kapnak a sportrepülők, és a Wasserkuppe legendás lejtőivel mindenkit befogad. Együtt repülhettünk a repülés történelmével, a Zöglinget mellőlünk csúzlizták fel... Ami kicsit ijesztő volt: a majd 1000 km-es utazás. De hát hozzá kell szoknunk, hogy itthon nem lesznek nívós versenyeink, ismerve a hazai szabad repülő sport üldöztetését...

Veterán találkozóra voltunk hivatalosan ebben az évben is.
Most a szlovákiai terület volt soron, így nyár végén Podbrezova adott otthont a szokásos rendezvénynek. Azonban nem vagyok pontos, mert nem is igazán Podbrezova volt a helyszín, hiszen a szállásunk az Alacsony-Tátra-beli Bystrában volt, a repüléseink a Kralova Holáról történtek, a közös pilótaest pedig Rohozna repülőterén zajlott.
A rendezvény egyszerre volt sárkányos Podbrezova Kupa, siklóernyős verseny és hőlégballon fieszta.
A ballonos versenyt Európa-bajnokunk, Németh Zoli nyerte, a sárkányos versenyen Gruber Feri állhatott volna dobogóra, ha megvárja az eredményhirdetést, a siklóernyős versenyen meg jót repültünk.

Levél jött Ausztriából: "Szia Guriga! Megvolt az utolsó worldcup futam is a hétvégén. Szerencsénk volt az idővel, sikerült 3-3 futamot nyomni szólóban meg szinkronban. Pali-Gabi megnyerték a szinkront, Pali 3. lett szólóban, én 1. a nők között! Pusz, Szasza."

Tehát jelenleg a világrangsor első helyén Takáts Pál, a harmadikon Kézi Gábor áll! A női világrangsort Grillmayer Alexandra vezeti! Annak oka pedig, hogy az országok rangsorában csupán az ötödik helyen állunk az, hogy...

Kis magyar-szerb csapat indult útnak, hogy a két évvel ezelőtti ASE győzelem nyomdokain újra megmutassa Szarajevóban, hogy a siklóernyős célraszálló versenyeken van keresnivalónk. Kaszás Sanyi Bolyán Anikóval Hajdúszoboszlóról, mi Ónódy Mikivel a szerbiai Kanizsáról indultunk útnak. A péntek estébe hajló utazás nem sikerült derűsre, bizakodásunkat lehűtötte a gyászhír, Ácó barátunk balesetéről. Némán robogtunk, vagy éppen araszoltunk Bosznia felé, gondolatainkba és emlékeinkbe mélyedve, néha egy-egy semleges témának nekiugorva, de azután mégis csak saját gyászunkba burkolózva