Névjegy: Fördős Zoli | madártoll

 
 

Névjegy: Fördős Zoli


 

A Móricz Zsigmond körtéren találkozunk. Süt a nap, Zoli jókedvű, tettrekész.
Beülünk egy sörözőbe és csapunk egy vidám beszélgetést.

Mike: Mikor kezdtél el repülni?

Zoli: Most júliusban volt tíz éve, tehát ez elvileg egy jubileumi riport.
Szegedi Miki barátommal együtt kezdtük el a siklóernyőzést. Repülésünk története
azóta is összefonódik és nagyon jó barátok lettünk. Korábban mountain bike-oztam,
csapatban versenyeztem, ezért megvolt a kötődésem a természethez. Gyakran jártam
kint a hegyekben, ahol láttam sárkányosokat és ernyősöket is. Egyébként én már
kiskoromban rá voltam kattanva a repülésre, ezért elkezdtem maketteket építeni.
16 évesen sárkányozni akartam, de épp lekéstem a tanfolyamot. Végül az érettségi
után döntöttem el, hogy most már tényleg elkezdek repülni. Simonics Peti volt
akkor az az ember, aki oktatással foglalkozott Magyarországon, de igazából Szűcs
Zoli meg Balázs Andris oktatott, mert a Peti pont külföldön volt abban az
időben.

A tanfolyam után rögtön vettem egy ernyőt, és ha nem is nagy vehemenciával,
de elkezdtem siklóernyőzni. Az első egy-két évből vannak nagyon jó emlékeim,
amikor tényleg teljesen tudatlanul, a repüléshez semmit nem konyítva, de nagy
bátorsággal elkezdtünk kijárni Szlovéniába egy pár barátunkkal. Nagyon nagy
élmény volt először nagy hegyek között repülni. Azután persze minden évben
voltak emlékezetes utak.

Mike: Gyorsan fejlődtél?

Zoli: Nem, szerintem kifejezetten lassan. Nem vagyok egy kiemelkedő tehetség,
tudásom csak az eltelt időnek és a sok gyakorlásnak köszönhető. Sok időbe telt,
mire az első távomat megrepültem. Kezdetben még kifejezetten versenyellenes
voltam, aztán elvetődtem 1-2 versenyre, talán az Eged-kupa lehetett az első, és
ráéreztem az ízére. Megtetszett az, hogy feladatok vannak, nem csak spontán
elsodródunk valamerre. Annyira átfordult a dolog, hogy ma szinte már csak
versenyekre járok. Nagyon sok a munkám és amikor van egy kis időm inkább
elmegyek egy versenyre, még akkor is ha utána hetekig nem repülhetek.
Brazíliában már voltam négyszer, voltunk Mexikóban, Szlovén versenyeken is
többször indultam. Sosem értem el kimagasló eredményeket, de mostanra eljutottam
odáig, hogy magabiztosan benne vagyok az első egyharmadban. Az idei brazíliai
versenyen Losi Misi első lett, én szériában hatodik, ezzel nagyon elégedettek
voltunk.

A másik, hogy én egy DHV 2-es ernyővel repülök, egy Aspen II-essel, és nem is
szeretnék ennél keményebbet. Ez is belepasszol abba a felfogásba, hogy nekem ez
egy játék. Előtte egy DHV 2-3 Protonnal repültem, amivel volt egy elég komoly
balesetem, de nem azért nem repülök már 2-3-sal mert megijedtem, azt gondolom,
hogy ez az ernyő az a szint, amivel és mindig, minden körülmények között jól
érzem magam. Például a mexikói versenyen voltak igen turbulens szakaszok ahol
többször is lehetett látni, hogy mellettem kap valaki csukást és pörög lefelé.
Kemény volt, mégis minden percét élveztem a repülésnek és ez azért van mert egy
DHV 2-es ernyővel repülök.

Mike: említettél egy balesetet…

Zoli: A Szlovén versenyen történt. A Boka(?)-vízesés fölött egy nagyon erős
völgyszeles oldalszélben kaptam egy brutál csukást, de olyat, hogy a
háromnegyede eltűnt az ernyőnek, és abban a pillanatban egy dupla twisterbe
csavarodtam. Kidobtam a mentőernyőt és beestem a vízesés mellé. Elég nagy
sebességgel értem le, bevertem a hátamat, eltört a sarkam, helikopterrel szedtek
ki. De lekopogom, ez az egyetlen siklóernyős baleset ami történt velem, és ezt
is úgy megúsztam, hogy 3 hét múlva már ugyanott tandemeztem a barátnőmmel.

Mike: Pozitív élmények?

Zoli: Vannak mérföldkövek a repülésemben. Meghatározó élmény volt például,
amikor Szegedi Miki barátommal kimentünk Olaszországba repülni egy sátorral,
pénz nélkül. Éheztünk, a helyi turisták sajnáltak meg és adtak csokit. Négy
napig esett az eső, összesen egy órát tudtunk repülni. Katasztrofális volt, és
mégis nagyon nagy élmény. Egyszer Szabó Ákos barátommal felmentünk a Krska
Gorára zsákkal a hátunkon mert elromlott a felvonó, de mi csakazértis felmentünk
repülni. Ezt azzal hálálta meg a sors vagy a természet, hogy (eső után voltunk
közvetlenül) kisütött a nap, és nívó alatt elkezdtek kumuluszok fejlődni. Úgy
startoltunk el, hogy alattunk pattantak ki a felhők! Ez is egy felejthetetlen
élmény!

Öt évvel ezelőtt jutottam ki először Brazíliába. Csodálatos volt ott repülni,
fantasztikus volt belecsöppenni abba a kultúrába, és nekem a mostani életemet
eldöntötte. Azóta portugálul tanulok, a munkámnak pedig egy nagyon jelentős
részét teszi ki az, hogy Brazíliából importálok különböző dolgokat,
függőágyakat, ékszereket, kerámiákat.

A legnagyobb távom egyébként 120 km, amit a Nyikomról repültem. Tavaly kint
voltunk Piedrahitán, Spanyolországban, és ott volt egy nagyon szép feladat, egy
100 km-es hurok amit sikerült megcsinálni, be is értem a célba, az is egy nagyon
szép repülés volt. Hat órán át tartott a starttól a leszállásig. Kibéreltünk egy
házat, Forgó Szilárd, Szegedi Miki, Tasi Pepó, Képes Peti. Esténként főztünk
vagy lementünk a főtérre kajálni. Bár mindenki azt ígérgette, hogy 4000 méteres
felhőalap lesz, és 8-as, 10-es liftek, ami végül is nem volt, 3500 fölé nem
emelkedtünk, de ennek ellenére szuper volt. A verseny előtt egy nappal
megérkeztünk, felmentünk gyakorolni és rögtön repültünk egy százas távot. Ez
elég biztatónak tűnt.

Mike: Oktatás?

Zoli: Megszereztem az oktatóit és a Szegedi Mikivel az Air Max-nál egy
szezont végigoktattam. Az a nyár nagyon különleges élményt jelentett. Képes
Petivel is akkor ismerkedtünk meg, a mai napig együtt repülünk és bulizni is
együtt járunk. A Miki meg azóta is keményen oktat.

Mike: Mit ad neked a repülés?

Zoli: Elsősorban azt a szabadságot amivel az ember az életét szereti élni.
Legalábbis nekem ezt, legfőképpen. Amikor siklóernyőzöm, fizikailag mindentől
eltávolodom, és azt a távolságot amit nyerek a világtól, (amikor kicsik az
utcák, kicsik az emberek) az a lelkemben is ugyanúgy érzem. Annyira kicsi és
nevetséges lesz az egész, kimosódik az embere lelkéből az összes hétköznapi
dolog. Nekem azt hiszem ez a legfontosabb. Sokkal fontosabb mint a
siklóernyőzésnek az extremitása vagy a kaland része. Még egy izgalmas verseny is
egyfajta magadba mélyedés, ahogy a lehetséges verziókon gondolkodsz. Nagyon
szeretem azt a repülésben, hogy együtt kell gondolkodni a természettel. Érezni a
termikek ritmusát, kiszámolni a felhők alakulását, figyelni a madarakat ahogy
tekernek, észrevenni a füstöt, hogy melyik irányba dőlt el, látni az időjárás
változását és módosítani a taktikát, egy húron kell pendülni ezekkel a
dolgokkal. Fent vagy a levegőben 2000 méteren és ez akkora nagy élmény, hogy nem
is lehet betelni vele. Ha kitekerek felhőalapra -ami már jó párszor előfordult
velem- még mindig elcsodálkozom. Valami hihetetlen boldogság önt el. Kurjongatni
is szoktam, tíz év után is. Nagyon nagy élmény egy távrepülés után leszállni
valahol és belecsöppenni egy olyan helyzetbe ahol még nem voltál, találkozni
olyan emberekkel akikkel még nem találkoztál. Már az is tök vicces szerintem,
hogy leszállsz úgy egy faluban, hogy tulajdonképpen semmilyen úton nem mentél
oda. Szó szerint az égből pottyantál oda. Az emberek nem értik, te sem tudod,
hogy hol vagy, meg kell kérdezned, hogy hogy hívják ezt a települést, hogy jutok
haza, a hazajutás meg egy külön élmény. Nemegyszer amikor leszálltam az emberek
behívtak, ebédet adtak, vagy sütit adtak, elővették az unokájuk fotóit aki
Pesten tanul, mondták, hogy legközelebb is ott szállj:ak le. Brazíliában már
vittek lóháton, kocsiplatón, kamionban, minden volt már és ez nagyon jó, a
teljes szabadság érzése… nekem ezt adja.

Mike Távlati terveid?

Zoli: Van egy konkrét tervem, az hogy egyszer jó pilóta leszek, igazán jó.
Ezt halogatom most már tíz éve. Azért remélem ha rendeződnek a dolgaim (elég
sokat dolgozom mostanában, új vállalkozásba kezdtem) minden évben 5-6 külföldi
versenyen ott tudok lenni. A lejtőzésről hajlandó vagyok lemondani, de a
versenyzésről semmiképp.





Szakbizottság

HFFA

  • Mentőernyő
    s-l1600_2.jpg
    550
    HUF
    hassa01
    2017/02/23
  • Szárny
    Nova_Phantom_45.jpg
    36000
    HUF
    gyj
    2015/04/09
  • Szárny
    hirdet.JPG
    150000
    HUF
    [névtelen]
    2013/04/21

keresés

belépés

linkek