Névjegy: Tövissi Dani | madártoll

 
 

Névjegy: Tövissi Dani


 

Januári hidegben bandukolok a Fehérvári úton. A napsugaras nyár már rég távoli emlékképpé zsugorodott tudatom mélyén. Dani azonban vidámságával, lendületével és a repülés iránti olthatatlan lelkesedésével, nem csak az elmúlt éveket idézi, de előrevetíti az eljövendő repülések reményteli ígéretét is.

Mike: Hogyan ismerkedtél meg a sárkányrepüléssel, és mi motivált, hogy magad is a levegőbe emelkedj?
Dani: Amennyire vissza tudok emlékezni, már gyermekkoromtól kezdve mindig is érdekelt a repülés. A lelkesedés valószínűleg apukámról ragadt rám, bár Ő konkrétan nem repült, de mindig is foglalkoztatta a dolog. Tízéves koromtól együtt repülőgép modelleztünk. Rádió távirányítású gépeket reptettünk egészen 21 éves koromig, amíg el nem kezdtem sárkányozni.
Első repülési élményem egy hatszemélyes sportrepülő fedélzetén éltem át. Utasként sikerült többször is a levegőbe emelkednem Cessnával, és természetes volt, hogy egyszer majd én is motoros géppel fogok repülni. Egy sétarepülésen még vezettem is az egyik gépet egy darabig. Ezek az élmények határozták meg igazán, a későbbi irányt.
A repülés vágya mindig bennem volt, de csak később alakult ki, hogy pont sárkányrepülő lesz belőlem. Megláttam egy könyvben egy nagyon szép, színes képet egy sárkányról, ami nemcsak megtetszett, de felnyitotta a fantáziámat! Mennyivel különlegesebb dolog ez, mint egy dobozban ülve repülni! Az egész dolog nagyon megfogott, persze akkor még nem tudtam volna elmagyarázni, hogy miért. Az biztos, hogy a testhelyzet már akkor megtetszett! Mint a madarak!
Sajnos azonban akkor még túl fiatal voltam, ami nagyban korlátozta a lehetőségeimet. Évekkel később sikerült csak megteremteni az anyagi hátteret, amikor elkezdtem dolgozni. Nekifogtam keresgélni a neten, és megtaláltam valahol egy oktatói listán, Kánnár Laci email címét. Írtam neki, mire Ő visszaírt, hogy jövő héten csütörtökön kezdődik a tanfolyam.

Mike: A sors keze…
Dani: Így is mondhatjuk. Elmentem és beindult a repülés!

Mike: Mikor kezdted a tanfolyamot, és hogy alakult?
Dani: 2004 márciusában vágtam bele. Érdekesen alakult a kezdet. Amíg el nem mentem a gyakorlati tanfolyamra, úgy voltam vele, hogy „ez az a nap, amire tíz éve vágyom”, és hirtelen fura volt, hogy sík terepen kell futkározni a szárnnyal. Úgy éreztem, ez nekem sokkal rosszabbul megy mint a többieknek. Nem bírtam fizikailag, nagyon elfáradtam. Azután persze túltettem magam ezen, és elkezdtem elég jól fejlődni.

Mike: Akkor tehát maradandó élményekkel fejezted be a tanfolyamot?
Dani: A magasstart, az volt az igazi nagy élmény! Korábban nekem is voltak olyan álmaim, mint a siklórepülők nagy részének, hogy kitárom a kezem és repülök, és az elstartolás után jöttem rá, hogy ez pont olyan, mint az álmomban! Egészen addig ez eszembe sem jutott! Akkor és ott fogalmazódott meg bennem, hogy ezt mindenképpen csinálni kell!


Mike: A versenyzéshez egyenes út vezetett?
Dani: A repülés mellett, -de nem annak kapcsán- az is régi vágyam volt, hogy sportoljak valamit, és versenyeken induljak. Gyermekkoromban láttam a tévében az olimpiát, és annyira átjött a képernyőn a versenyzés hangulata, hogy azóta szerettem volna ambiciózusan csinálni egy sportot, ami akár életcél is lehet! Ezért már abban az évben mikor repülni kezdtem, elmentem a Podbrezova kupára, bár még csak növendék voltam. Persze, hogy megtetszett! Ahogy megszervezték az egészet! Meg az a rengeteg versenyző! Nagyon megfogott! Tudtam, hogy ezt versenyszerűen szeretném csinálni!
Az első verseny, amin indultam, a Pedro által szervezett Hungarian Open volt 2005-ben. Nem repültem jókat, nem jelentett egy kitörő élményt, de komoly tapasztalatokkal szolgált. A 2006-os Podbrezován is elindultam, de kiemelkedően jó eredményt még ott sem sikerült elérni.

Mike: Azért lehetett érezni, hogy be fog érni a dolog?
Dani: Lehetett, de nem a versenyek, hanem az egyéb repüléseim alapján. 2006 tavaszán sikerült az első komolyabb távomat megrepülnöm, Várpalotáról, Pest határáig 65 km-t. Ez jelentette az első igazi távélményt! Addig is repültem 10-20 km-eseket, de azokat nem tartottam igazi távnak. Ez a 65-ös viszont tényleg a legnagyobb élményeim közé tartozik! Ettől függetlenül azonban a 2006-os év nem sikerült túl jól. Egész nyáron tipikusan „ugrós” napok voltak, és ezek közül nekem egy sem jött össze. A Podbrezován kétszer sikerült jót repülni, de nem távban hanem időtartamban. Ezen kívül gyakorlatilag egy jobb táv jött össze, és véget ért a szezon. Az igazi változást a tavalyi év, 2007 hozta meg számomra. Már tavasszal sikerült először 50, majd 87 km-t repülni! Akkor már határozottan éreztem, hogy fellendülés mutatkozik!
Egy korábbi tervem alapján elkezdtem gyakorolni a vontatást, mert szerettem volna indulni az Évike versenyen. Vontatásból már könnyebben ment a repülés és az időjárás is nagyon kedvezően alakult a verseny idején. Az első nap kimaradt számomra, és akkor már nem is gondoltam rá, hogy esetleg jó eredményeket fogok elérni. Rögtön a második napok sikerült megrepülni egy jobb távot, amivel már elégedett voltam! Váltakozó szerencsével hol jobb, hol gyengébb napok következtek, mígnem egyszercsak megrepültem az első százasomat! Kaposújlak volt kiírva, ami Dunaújvárostól 105 km. Az rontotta csak el kicsit az örömömet, hogy pont a cél előtt rohadtam le kb. egy km-el! Már csak egy utat meg egy fasort kellett volna átrepülni! Ettől függetlenül nagyon örültem! Ráadásul aznap negyedik lettem!

Mike: A 2008-as év hasonlóan jónak ígérkezik?
Dani: Vettem egy új gépet, egy Moyes Litespeed S3.5.öst. Ha ez bejön, akkor nagyon jó évnek nézek elébe. Most teljes mértékben arra koncentrálok, hogy minél jobban sikerüljön összebarátkozni vele. Úgy érzem itt-ott még állítani kell rajta. Legkésőbb a nemzetire szeretnék teljesen összeszokni az új sárkánnyal.

Mike: Hosszú távú terveid?
Dani: Elsősorban nagyon sokat repülni, annyit amennyi csak tőlem telik. Ezen belül persze minél több versenyre elmenni, és jó eredményeket elérni. Persze a legfontosabb az, hogy örömömet leljem a repülésben! Aztán majd meglátjuk hogyan alakul!

Mike: Sikerül összeegyeztetni a családi életet a repüléssel?
Dani: Egyenlőre nem tervezem a családalapítást. Persze nem tudhatjuk előre, hogy az élet mit hoz. Én tulajdonképpen most csak a repülésnek élek. Mindenemet abba ölöm bele. Szeretném ha ez még jó darabig így maradna! Ezt a sportot szerintem csak úgy lehet kiemelkedő szinten csinálni, ha az ember 100%-ban erre koncentrál. És azt gondolom, hogy a repülés egy olyan dolog, amit érdemes jól csinálni!

Mike: Keveredtél rázós szituba?
Dani: Még növendék voltam. A dátumra is pontosan emlékszem: 2004. november 7-én, az Újlakin lejtőztem, amikor összeakadtam egy növendéktársammal a levegőben, 30-40 méteren. Épp egy fordulóban voltam, a másik gép jobbról érkezett. Próbáltam kitérni, de a felső szárnyamat eltalálta és hanyatt fordított. Összeakadtunk és pörögtünk lefelé. „Van bennem egy kép, hogy zuhanunk lefelé, aztán már a földön vagyunk és körülöttünk áll mindenki. A többire nem emlékszem. Vagy elvesztettem az eszméletem vagy kikapcsolt az agyam. A kórházban tudtam meg, hogy eltörtem öt csigolyámat meg a szegycsontomat! Ez november elején volt. Amikor legközelebb repültem, az 2005 áprilisa.”

Mike: Felépültél, és egyből azt mondtad: -Na megyek vissza repülni!?
Dani: Amikor vitt el a mentő, már akkor mondtam, hogy mire visszajövök, javítsák meg a gépemet. Akkor még azt hittem, hogy két hét múlva megyek vissza a starthelyre.

Mike: Ebből is látszik, hogy nagyon sokat jelent számodra a repülés!
Dani: Nekem mindent! Boldogságot! Rengeteg mindent kapok a repüléstől! Gyermekkori álmom volt egyrészt a szárnyalás, másrészt a sportolás. A sárkányrepülés mindkettőt megadta számomra! Bevallom, szeretem sportként felfogni a repülést. Azt is szeretem ha fel kell cipelni a hegyre a gépet, vagy ha olyan az időjárás amiben rugdosós termikekkel kell megküzdeni, és jól elfárad az ember. Ez is egy jó dolog!

Mike: Térjünk vissza a tervekhez! Nemzetközi versenyekre is készülsz?
Dani: Persze! Említettem, hogy ahová tudok, szeretnék elmenni. Kiemelt távlati tervem az Ausztrál Open. Egyszer mindenképpen szeretnék indulni rajta!


Név: Tövissi Dániel
Születési idő: 1982. augusztus 31. (Szűz)
Státus: Sárkányrepülő pilóta
Klub: MSE
Szárny: Airwawe K-5, mostantól Moyes LitespeedS 3.5
Elérhetőség: 06-20-5566391





Szakbizottság

HFFA

  • Mentőernyő
    s-l1600_2.jpg
    550
    HUF
    hassa01
    2017/02/23
  • Szárny
    Nova_Phantom_45.jpg
    36000
    HUF
    gyj
    2015/04/09
  • Szárny
    hirdet.JPG
    150000
    HUF
    [névtelen]
    2013/04/21

keresés

belépés

linkek