Névjegy: Feldmann Eszter | madártoll

 
 

Névjegy: Feldmann Eszter


 

Eszter kézfogása bizalommal tölt el. Valahogy megnyugtató. Határozottan beszél, ha nem tudnám, akkor is rájönnék, hogy oktató. A 100-as bélyegző tulajdonosa.

Mike: Hogyan lépett az életedbe a repülés?

Eszter: Az Apukám nagyon szereti az extrém sportokat, tőle tanultam előtte mindent, ami mozgással kapcsolatos, a fára mászástól a vitorlázásig. Egyszer a raftingolásból úgy jött haza, hogy Ő már mindent kipróbált, csak a repülést van hátra. Ezért a következő karácsonyi meglepetés egy siklóernyős tanfolyam volt Simonics Petinél. Nagyon lelkesen járt a tanfolyamra, de aztán külföldre kellett mennie és abbahagyta. Én meg eljártam helyette, hogy ne vesszen el a tanfolyam. 2000 májusát írtuk. Végül valahogy odakerültem és elstartoltam, Peti meg fogta a fejét, hiszen a többiek már a magas startot gyakorolták, nekem pedig szinte teljesen kimaradt a kupolázás, a gyakorlás.

 

Mike: A tanfolyam után, merre „vitt a szél”?

Eszter: Nagyon hamar „el kellett” menni Szlovéniába, utána meg Monacoba, mert gyorsan le akartam tenni a B-vizsgát. Sosem voltam az a hajtós fajta, de a repülés hajtott. Persze aztán rá kellett jönnöm, hogy itt nem lehet büntetlenül kapkodni, ennek egy bokatörés volt az ára.

 

Mike: Mára oktató lettél...

Eszter: Eredetileg a rettenetes nagy szám miatt lettem oktató, így már nyugodtan beleszólhatok a más dolgába, már papírom van róla. De az elmúlt három év alatt nagyon megszerettem az oktatást. Azt gondolom, hogy csak azért tudok oktatni, mert az elején én elég „béna” voltam, és jól emlékszem rá, hogy milyen kis trükkök segítségével jutottam előre mégis.   

 

Mike: Látom nagyon sok típusvizsgád van.

Eszeter: Repültem mindennel amit értem. Tanfolyamos ernyőkkel, édesapám ernyőjével, kölcsön-ernyőkkel, saját ernyőm is volt három, és végül a sok tandemernyő a képzésem során.     

 

Mike: Emlékezetes repülések?

Eszter: Nekem majdnem minden repülés emlékezetes valamiről. Rengeteg élmény és kaland a hét év, a 300 óra repülés alatt, sok-sok starthely, az utazások, és persze az emberek… sok jó ember, ezer sztori, még több röhögés… nekem ezek összeolvadnak a repüléssel.

 

Mike: Negatív emlékek?

Eszter: Igazán nincs negatív emlék… Minden hibámból igyekszem tanulni. A bokámat szoktam mutogatni a növendékeimnek. Jó példa arra, hogy miért kell megtanulni rendesen startolni. Nem történt semmi komoly, csak beleléptem egy lukba. Még a szalagok sem szakadtak el, de egy csontot vissza kellett csavarozni. Két hónapot kellett kihagynom. Járni még nem tudtam rendesen, de már mentem kupolázni.     

 

Mike: Versenyzés, távrepülés?

Eszter: Nem volt annyi időm, sem pedig anyagi hátterem, hogy komoly versenyzésre gondolhattam volna. Jelentős távokat sem repültem. A Velencei tóig jutottam el néhányszor, legelőször tandemmel, de szerintem ez nem igazi táv. Mindig vonzott a távrepülés és szeretem is, de nem vagyok egy őstehetség. A Dolomitokban voltam egyszer egy versenyen, ahol megfestették nekem a „nagy kört”, az nagyon nagy élményt jelentett. Belekóstoltam az acroba is, szeretem amikor nincs az ernyő a fejem felett. Aztán megcsináltuk a Soft-landing-et, az első hazai acro-versenyt. Akkor tűnt fel a Szasza, aki akkor 16 évesen, pár hónap repüléssel a háta mögött, hihetetlen tehetséggel, nagyokat alakított. Megnéztem és tudtam, hogy ezt már nem tudom behozni. Persze külön ernyő is kellett volna, meg rengeteg idő, és pénz, pénz, pénz. De ha alkalom adódik, szívesen húzgálok a saját kedvemre.

 

Mike: Szóba került korábban a tandemezés…

Eszter: Elsősorban a bátyám miatt kezdtem el, szerettem volna elvinni repülni. Megosztani az emberekkel a repülés élményét óriási nagy érzés. Perec mondta évekkel ezelőtt, hogy a tandemrekordoknál még van üres rubrika, csináljunk meg egyet-kettőt. Állítólag problémamentes, ideális utas voltam. Annyira otthon éreztem magam, hogy többször elaludtam repülés közben.

 

Mike: Utasként rengeteget lehet tanulni a levegőben. Persze ha az utas is pilóta. Kiss István tanított egyszer így a lejtőzés és a távrepülés fortélyaira. Sokszor eszembe jut… De most inkább Te mesélj! Utasból pilóta lettél…

Eszter: A tandempilóták beszélgetése sokszor kezdődik úgy, hogy „Na és téged eddig hányszor hánytak le?” Én kitaláltam, hogy én leszek az, akit nem fognak lehányni. Mert szerintem nem elsősorban a testi erőn vagy a pilótatudáson múlik a dolog, hanem utassal való kommunikáción, az utas kezelésén. Hiszek ebben. Sikerült is bebizonyítanom, mert a majd’ 100 tandemrepülésem alatt nem hányt le, nem lett rosszul, vagy pánikolt be egyetlen utasom sem.

 

Mike: Milyen érzéseket kelt benned a repülés?

Eszter: Én mindig nagyon meg tudok hatódni. Simán bőgök a levegőben ha éppen nem kell nagyon fogni az ernyőt és van időm hátradőlni. Elámulok, hogy „Hogy kerülök ide? Mennyire gyönyörű mindez! Én ezt biztos nem érdemlem meg. De hiszen itt vagyok, tehát akkor mégis megérdemlem!” A tandem erre még rátesz egy kicsit, mert ha nem jutna eszembe magamtól, akkor is szólnak, hogy ez mennyire jó, menyire szép. Csillogó szemekkel néznek rám, és úgy mosolyognak mint talán még soha. Mindegyikük angyalkát rajzol a hóba, vagy a fűbe is, amibe érkeztünk. Ha van magasság azért leszállás előtt még húzok egy spirált, azt szokták szeretni. De magamtól is eszembe jut, hogy egy ötkilós rongydarabbal ezt meg tudom csinálni, hogy úgy lépek fel a levegőben, ahogy más biciklizik.

 

Mike: Távlati terveid a repülésben?

Eszter: Nem vagyok egy mérnök típus, nem tervezek. Az oktatás meg a tandem is csak úgy jöttek. Valószínűleg sokat fogok repülni Svájcban, mert hamarosan többet leszek ott mint itthon. Szeptemberben lesz egy hét Törökország, két hét Dolomitok, ami jelenleg az első számú kedvenc.

Három éve tanítom a siklóernyőzést, és valószínűleg ez lesz az utolsó idényem. Legalábbis egyenlőre. De még az is lehet, hogy sikerül Svájcban folytatnom.    

Azt szeretem még ebben a sportban, hogy nagyon őszinte. Aki nem odavaló, vagy nem úgy fogja föl, ahogy kell, az hamar eltűnik. Az ember saját magának sem tud hazudni, mert az hamar visszaüt. Az őszinteség és az önismeret itt nagyon fontos.





Szakbizottság

HFFA

  • Mentőernyő
    s-l1600_2.jpg
    550
    HUF
    hassa01
    2017/02/23
  • Szárny
    Nova_Phantom_45.jpg
    36000
    HUF
    gyj
    2015/04/09
  • Szárny
    hirdet.JPG
    150000
    HUF
    [névtelen]
    2013/04/21

keresés

belépés

linkek