RED BULL X-ALPS

(sikloernyostanfolyam.hu/hu/hireknews-1)  » Képzeld el hogy ott állsz Salzburgban azzal az elképzeléssel, hogy Monacoba szeretnél eljutni. Manapság ez nem tűnik komplikált feladatnak. Autóba, buszra vagy vonatra pattanva csodálatos tájak melett haladsz el. De van, aki nem éri be ezzel az egyszerű formulával, a saját és a természet erejét hívja segítségül a cél megvalósítása érdekében. Gyalog egy siklóernyővel a hátán vág az útnak, melynek több mint  a felét repülve teszi meg, napi akár 100 kilómétert is haladva, dacolva az alpesi ídőjárási körülményekel, hegyi utakon, ismeretlen tájakon járva. Ők a Red Bull X-Alps résztvevői.
 
 
Julius 7.-én kezdődik a Red Bull X-Alps a világ legkeményebb kalandversenye, ez egy elég merész kijelentés de csöppet sem túlzó. A feladat "egyszerű", Salzburgból Monacoba kell eljutni, gyalog vagy siklóernyővel repülve, a távolság kb 1000km. Az elmúlt tiz évben sok kalandort vonzott ez a verseny. A szabályok egyszerűek: az nyer, aki elsőnek érkezik a Monacoban lévő célba, 48 órával az első beérkezés után vége a versenynek. Egy csapat két tagú, atléta és a segítő aki gondoskodik az élelemről, felszerelésről, információkkal látja el a versenyzőt, kapcsolatot tart a verseny teljes egészével. Köszönhetően a GPS technikának élőben nyomon követhető a verseny a www.redbullxalps.com oldalon. Hidat, alagutat, tiltott légterek nem szabad használni. 22.30-05.00-ig pihenő idő van ilyenkor egy 250m rádiuszu körön belül kell eltölteni az időt. Minden siklóernyőnek, beülőnek, mentőernyőnek, sisaknak, EN vagy LTF certifikációja kell legyen. De ne rohanjunk előre; tekintsünk kicsit vissza a kezdetekhez.
 
 
 
 Először 2003ban rendezték meg a versenyt, ekkor még a dachsteini gleccsertől indult a 17 résztvevő, két fordulópont a Mont Blanc, Mont Gros (Francia o.) érintésével A start nem volt könnyű: gyenge termikek, alacsony felhőalap ,kiszámíthatatlan völgyszél fogadta a versenyzőket. A legtöbbb pilótát ezek korai leszállásra kényszerítettek. Egy versenyző azonban taktikusan a szélárnyékos , napos helyeket kihasználva repülése során messzebb jutott a többieknél és miután leszált nem ücsörgött a babérjain hanem azonnal egy turába kezdett Wildkogelre és másnap innen folytatta a versenyt. Taktikája egyszerű volt, mindig fenn volt már a starthelyen délben amikor a termikek aktivvá válnak. Mindig tartotta magát az általa kiírt maximum, vagy minimum távolsághoz: ha a maximumot teljesítette jutott ideje pihenni de ha csak a minimum jött össze, akkor mindig folytatta útját immáron gyalog, hogy elérje a napi célját. Ehhez a taktikához végig makacsul ragaszkodott. Csak hárman értek célba Monacoban az első érkezőhöz viszonyitva 5 és 8 órás hátrányban, ami ebben a versenyben elég szorosnak mindható. Itt Albert herceg díjazta személyesen a versenyzőket. Elsőként Kaspar Henny a svájci versenyző ( 35 éves erdész, siklóernyős oktató,siklóernyős versenyző, atléta) érkezett meg 11nap 22h 55 perces idővel a monacoi Jimmyz night club tetején landolva. A felszerelése 21 kg-t nyomott szemben a mai 7kg-al. Sajnos a felszerelés tipusára nem találtam adatot. Film és a teljes leírás a versenyről.
 
 
 
2005ben rendezték a következő versenyt, melyre,16 pilóta érkezett 13 ország képviseletében, köztük két hölgy: Kari Castle és Niki Hamilton. Ekkor már 3 fordulópont ( Zugspitze, Mont Blanc, Mont Gros) volt kijelölve. A brifingnél borult ég fogadta a gleccseren összegyűlt versenyzőket és hogy megmutassa az Alpok mire is számithatnak azok akik ilyen merész vállalkozásba vágnak, jégesővel biztatta a őket. De a startnál szikrázó napsütésben indult útjára a mezőny. Hatan értek célba, míg a többiek a táv 25-88%-tették meg. A győztes Alex Hofer (Svájc) 12nap 1:20h idővel. Film és teljes leírás a versenyről.
 
2007ben újabb fordulópontokkal bővült  a paletta ( Dachstein, Marmolata, Eiger, Mont Gros). A verseny őrületes volt: 5 csapat ért célba a 17-ből. Martin Müller volt a leggyorsabb, de kapott 36 ora büntetést légtérsértés miatt. Alex Hofer az előző kiírás győztese lett így ismét a befutó, a táv 61%-át 900km, a levegőben tette meg, a maradék 39%-ot 588km-ert gyalog, a második Toma Ioan Coconea (Románia) lett aki a táv mindössze 24%-át tette meg repülve, a többi 1021km-t gyalog. Ekkor már elég vegyes lett a mezőny, érkeztek többek közt az USAból, Mexikóból, Ausztráliából.
 
 
2009. Most startolt a verseny elöszőr Salzburgból. A fordulópontok: Gaisberg, Watzmann, Grossglockner, Marmolata, Matterhorn, Mont Blanc, Mont Gros. Ekkorra már a világ tényleg minden részéről érkeznek versenyzők: Japánból, Dél-Afrikából, Kanadából, Venezuelából, Ausztráliából, Finnországból Európa minden tájáról.. Van magyar résztvevője is a versenynek Takáts Pál személyében. Két svájci éri el Monacot, elsőként Chrigel Maurer 9nap 23:54órával a leggyorsabb, ráadásul a levegőből érkezve egyenesen a Roquebrune Beach-en landolva, innen elfutott az utolsó fordulóponthoz a Mont Grosshoz és repült még egyet a célba. A második az elöző kiírás gyöztese lett 1nap 9:24 óra hátrányban. A gyöztes, a táv 72%-át 999km repülve tette meg, 380km-t gyalogolt, így téve meg 1379km-ert. A "sétája" során 35 520 métert tett meg függőleges irányban. Takáts Pál a 30 versenyzőből a 8. helyen végzett 231 kilóméterre Monacotól. Ezuton is gratulálunk neki, ehhez a kimagasló sportteljesítményhez! Erről a versenyről DVD is jelent meg.
 
 2011
 
  • Start Salzburg Austria                                                            
  • Fordulópont 1 Gaisberg Austria 6 km 6 km
  • Fordulópontt 2 Dachstein Austria 52 km 58 km
  • Fordulópontt 3 Großglockner Austria 81 km 139 km
  • Fordulópont 4 Tre Cime Italy 138 km 198 km
  • Fordulópontt 5 Piz Palü Switzerland 181 km 379 km
  • Fordulópont 6 Matterhorn Switzerland 183 km 256 km
  • Fordulópontt 7 Mont Blanc France 63 km 625 km
  • Fordulópontt 8 Mont Gros France 234 km 859 km
  • Cél Monaco Monaco 5 km 864 km
 
Ezen a legutóbbi versenyen 30an indultak, immáron ismét globális keretet gyüjtve össze. Juli17.-én egy meleg napos nyári napon indult  a verseny Salzburgból. Innen az atléták felmásztak a Gaisberg csucsára  ahonnan a déli szélben repülve folytatták az utat. Az első körben mindössze 18 km volt a különbség a legjobb 20 között. Ekkor már megjelentek a kétzsinóros ernyők a versenyben, Boomerang8, Ozone R11. A második napon nagyon nehezek voltak a körülmények: Dachstein, faggyal, hóval, és jéggel kényeztette a pilótákat. A verseny nehéz körülmények közt folytatódott. A harmadik és a negyedik napon is inkább  a lábmunka dominált. Az 5.6 napra már az utolsó helyen álló portugál versenyző és az X.Alps ikon Chrigel Maurer közt 160km volt a különbség. Ez a nap már a repülésról szólt Chrigel a Sobretto Group-nál 3300m-es tengerszint feletti magasságot ért el. Michael Gebert (német) 90km távott tett meg a levegőben.
 
 
Aztán a hatodik napon Chrigel Maurer madárrá változott. Már délelött a tuti helyen volt valahol a Monte Sobretta keleti oldalán 3000m magasan és innen egy 213km-es repülést abszolvált Zermatt közelében leszállva. Mindezt tette úgy,  hogy  a 145.km-nél leszállt egy csúcson, feltehetőleg a felszerelésen kellett valamit igazítania, és innen folytatta tovább repülését. A repülésbe hiba csúszott, mert megsértette a Locarno légteret így 24 órás ídőbüntetést kapott a versenybíróságtól. A hetedik napon már több kieső is volt, az ídőjárás kedvezötlenül alakult repülés szempontjából. Eddigre a szórás a versenyzők közt az élen 300km-res lett. A 8. napon a kellemetlen ídő ellenére sokan repültek, és volt aki az erős széllel előrébb került a versenyben. Egy két tracklog szerint a pilóták elég bevállalósak és ha kell a lee oldalon is repülnek, de  a verseny már csak ilyen. A 9. napra Maurer már látótávolságra került a céltól, ekkor a második helyen Toma Coconea (Románis) állt 300km lemaradással. A 10. napona versenyzők már elég fáradtak lettek, így többen hibákat követtek el de már csak az volt a kérdés ki lesz a második. a 11. napra az élen álló 150km-re közelítette meg Monacot és egy keleti oldalu starthelyen várta a folytatást. Az üldőzők 400km távolságon szorodtak mögötte de a helyezésekért még versenyben voltak sokan. Maurar aztán a 12. napon leszált az utolsó fordulóponton, majd innen a tengerparttól pár méterre lévő raft-on (felfujható pontom) landolt ezzel másodszor nyerve meg  a versenyt. A második Toma Coconea lett a 14.! napon, a 3. helyet Paul Guschlbauer szerezte meg 9km-re a célvonaltól, a legutolsó kvalifikált versenyző 389km-re volt a célvonaltól. Erről a versenyről részletesen itt