Névjegy: Buzády György

Mike: Szervusz Gyuri bátyám! Te hogyan kerültél kapcsolatba a repüléssel?

Gyuri: Még egészen gyerekkoromban érintett meg a repülés szele. Az ötvenes
évek legelején. Pécsi gyerek vagyok, és felénk a háború után nagyon sokáig igen
kemény feltételek mellett lehetett csak vitorlázni.

Egy idő után meg is
szüntették. Akkor a Pécsen élő, repüléssel foglalkozó emberek mind
repülőmodellezéssel kezdtek el foglalkozni. Aztán amikor az első lehetőség
kínálkozott, 1951-ben, akkor megindult újra a gyakorlati repülés. Én is akkor
kezdtem el vitorlázórepülni. 14 éves voltam. 1951. március 15-én „A” vizsgáztam.
Nagyon nagy élményt jelentett a „Vöcsökkel” repülni, amit Rubik Ernő bácsi
tervezett. Sok más Rubik géppel repültem később. Ezüstkoszorúig jutottam. Közben
ejtőernyőztem is 39 ugrásig. Egy balszerencsés ugrás következtében szemüveges
lettem, ami a repülőorvosit is befolyásolta, ezért visszakeveredtem a
modellezésbe. A 60-as évek elején ezüstkoszorús vitorlázóként és gyakorlott
ejtőernyősként kellett visszavonulnom a repüléstől. A modellezésben találtam rá
a repülés új távlataira. Egy zárt teremben, gumimotoros repülőkkel
versenyeztünk. Tiszta aerodinamika az egész, a repült időt mérik. Nálam ez több
mint fél óra volt. Ezzel a teljesítménnyel tizenegynéhány évig a magyar
válogatottal több Európa és világbajnokságon is részt vettem, ott mindig az első
tízben végeztem. A 70-es évek közepén megjelent itthon a sárkányrepülés de akkor
még rogallónak hívták. Az orvosi könnyebb volt, én pedig csapódtam a
társasághoz. Ordódy Marci és a Kis Feri (akik akkor a műegyetemen tanítottak)
vezetésével 1981-ben hivatalosan is elfogadták Magyarországon a sárkányozást,
mint új repülési formát. Onnantól kezdve abbamaradt a modellezés. Teljes
erőbedobással sárkányoztam, több EB-n és VB-n csapatkapitányi szerepet töltöttem
be. 1981-től mostanáig eltelt 25 esztendő. Egy negyedszázad a sárkányrepülésben,
illetve most már a siklórepülésben. Közben persze kialakult a motoros
sárkányrepülés és a siklóernyőzés is. Az új őrület a hátimotorozás. Ezt én mind
végigküzdöttem. A sportdiplomáciából, a sport vezetéséből is kivettem a részem.
Sokáig a sárkányrepülő szakbizottság vezetője voltam, aztán amikor összevonták a
két szakágat, a két bizottságból egy lett, annak is a tagja lettem. Hozzáteszem,
hogy 81-től a repülőszövetség elnökségében is benne voltam, a siklórepülő
szakágak képviseletében. A legutóbbi közgyűlésen megválasztottak a
repülőszövetség alelnökének.

Mike: Ötvenöt év a repülésben! Mennyi emléked lehet! Elmesélnél néhányat?

Gyuri: Hőlégballonnal történt az eset, bár én csak utas voltam. Pécstől
északra fekszik Orfű, ragyogó reptere volt valamikor. Akkoriban a Pollack Mihály
Műszaki Főiskolának voltam a gazdasági vezetője. A főiskolások rávettek, hogy a
főiskolai napon ballonból szórjunk röpcédulákat. Ki volt számítva az útvonal, de
a katonai repülés miatt nem engedtek feljebb, mint a hegy és még 100 méter.
Ennek az lett a következménye, hogy a turbulencia bevágott minket az erdőbe. 30
méteres fák között lógtunk, a szél meg emelgette a ballont. Kiengedtük a teljes
meleg levegőt, majd CB-n hívtam a feleségem. Ő pedig telefonon a tűzoltókat.
Éjfél lett mire leszedtek bennünket a fáról.

Volt még egy érdekes élményem az akkor még a régi pécsi repülőtéren. Nyitott
vitorlázógépekkel csinálgattuk az iskolaköröket. A reptér környéki
kertészetekből loptunk tököt meg dinnyét és bombázni tanultunk vele.
Lovaskocsikon hordták az árút a piacra, mi meg próbálgattuk, hogy paradicsommal
eltaláljuk-e. Egyszer sikerült beletalálnom egy nagy kosár tojás közepébe. Mire
leszálltam a kocsi már bent volt a reptéren. A kocsisok agyon akartak verni
bennünket…

Negyedikes gimisként az osztályfőnököm nagyon rossznéven vette, hogy
szombatonként sohasem mentem iskolába. Persze minden szombaton a
Hármashatár-hegyre mentem repülni. Egyszer azt mondta a reptérparancsnok: hívd
meg az osztályfőnöködet, megmutatjuk neki a repteret. Akkor már oktató voltam.
Az osztályfőnök elfogadta a meghívást. A parancsnok megmutatott neki mindent és
meghívta egy iskolakörre. Véletlenül én kaptam a feladatot, hogy vigyem körbe.
Beültették, bekötötték, de rájött a frász amikor beültem. Ki akart szállni, de
végül maradt. Sikerült szépen végigvinni az öreget, és onnantól kezdve nekem
igen nagy becsületem volt az iskolában. Haláláig nagyon jóban voltunk.

Mike: Család kontra repülés?

Gyuri: A feleségemmel akkor ismerkedtem meg amikor fejem búbjáig benne voltam
a repülésben, így tudomásul vette, hogy mese nincs. Amikor megmaradt a
modellezés, abban kimondottan segített és támogatott. Sokszor el is jött velem.
A sárkányos időkben őt hívták a fő sárkány-asszonynak.

Mike: Őt nem sikerült rávenned a repülésre?

Gyuri: Dehogynem! Ő már mindennel repült a világon. Baranya megyében Ő volt
az MHSZ gazdasági vezetője. Ilyen értelemben a polgári repülőtérnek az
instruktora is egyben. Annyit repült mint kevesen. Ezért engem sokan
szerencsésnek tartottak.

Mike: Miért nehéz az MRSZ sorsa?

Gyuri: Minden repülő szakággal jó a kapcsolatom és a repülőszövetség
elnökségében is benne vagyok húsz éve, ezért elég jó rálátásom van a magyar
sportrepülésre. A Magyar Repülőszövetség egy sportszövetség ugyan, de nagyon
speciális paraméterekkel rendelkezik. Nincs is ilyen szövetség még egy. Itt
keveredik egy nagyüzem és egy sportszövetség. Például a Budaörsi repülőtérnek az
üzemeltetése is a szövetség feladata. Ez egy nagyüzem. Gépek jönnek-mennek akár
külföldre is. Ezeket karban kell tartani, műszakiztatni kell, ez mind komoly
felelősség. Tervezést, szervezést, munkát igényel.

Mike: Távlati terveid?

Gyuri: Alelnökként úgy érzem, hogy ezt a gazdasági tevékenységet értelmesen
meg kell szervezni, mert idáig deficites volt. A repülőszövetség 1910-ben
alakult. A siklórepülő szakágak akkor csatlakoztak, amikor már nem volt pénz.
Ebben a két szakágban a repülőeszközök kizárólagosan magántulajdonban vannak.
Versenyzőinknek saját zsebből kell kifizetni az utazásokat és a nevezéseket, ami
a sporterkölcsnek nagyon árt. Így nem mindig azok jutnak el adott szintre, akik
a legtehetségesebbek, hanem akiknek pénze van. Ezen is szeretnénk változtatni.
Az élversenyzők számára csúcstechnikát kéne biztosítani, a nemzetközi versenyek
költségét finanszírozni. Ezek a konkrét céljaim. Az is már egy nagy szó
egyébként, hogy ezt a két szakágat sikerült ilyen szintre felhozni. Hogy a többi
repülő szakág is elismerjen bennünket és olyan szakággá, olyan értékes sporttá
minősítsenek bennünket, mint amilyennek mi magunkat érezzük.

Néhány érdekesség:

Válogatott növendékeim: Dregszler
Péter, Kriston Barnabás, Takács István

Kialakítottuk a távrepülést. Első
hivatalos táv: Hlács Feri, 22 km. (Szársomlyó kupa)

Felfedeztem a Szársomlyó, Jakabhegy
és Dömörkapu starthelyeket, engedélyeztettük

Megrendeztük az első 12 Magyar
Nemzeti bajnokságot

1986-ban Európa Bajnokságot
rendeztünk Ordódy Marcival

2002-ben ”FAI - Paul Tissandier„
diplomát kaptam