Diliház

Valamikor réges-régen, annyira régen, hogy siklóernyők még nem is voltak az
égen, csak sárkány-szárnyak adták színüket a fehér felhőknek, történt a
következő eset:

Az egyik magyar repülőklub sárkányrepülő-találkozót szervezett. Helyszínül a
jól bevált Északi-Középhegységet választották a rendezők. A nagy létszámú
versenyzőgárda el is lepte a hegy oldalát. A színes szárnyak egymás után
emelkedtek az égbe, hogy minél messzebb repüljenek. Történetünk hőse is így
tett, miután kellő magasságot gyűjtött, „hátat fordított” a magas hegyeknek,
és elindult átrepülni az Alföldet, a nagy síkságot. Egy ideig nem is volt baj,
de aztán kezdtek fogyni az emelések, végül annyira megmerült, hogy már a
leszállóhelyet kellett keresnie. Igen ám, de most a hatalmas pusztaság felett
volt, itt kevés az út, emberek se járnak, csak a megművelt földek voltak alatta.

Szerencsére észrevett egy facsoportot, de nem! Egy kőkerítéssel körbevett
nagy fák-alkotta parkot, s a fák között egy nagy épületet! Rögtön megörült,
mert ha ház van, akkor emberek is vannak, s ha emberek vannak ilyen messze
mindentől, akkor telefonjuk is van, és akkor lehet hívni a versenyzőket
összeszedő autót, hogy hova szállt le, hova jöjjenek érte.

A kaput nem találta, átmászott hát a kerítésen. A rendezett park bokrai ás
fái között gyanúsan egyforma pizsamákat viselő emberek sétáltak vagy ültek
furcsán magukban. Versenyzőnknek nem volt sok ideje körbenézni, mert mellette
termett két nagytermetű kórházi-egyenruhás férfi, és „jóindulatú” mosollyal
szívélyesen érdeklődtek tőle, ugyan hogy néz már ki?! Mi ez a szerelés /a
sárkányrepülő- heveder/ rajta, és különben is hogy érzi magát...

Próbálta
elmondani-mutogatni nekik, hogy Ő valójában sárkányrepülő-pilóta, és hogy most
verseny van, és hogy itt szállt le, és most csak telefonálni szeretne… Ahogy
próbálta megértetni magát, lett egy halvány sejtése, hogy mind az amit mond
nekik, üres fülekre vagy agyakra talál. Mert ez a nagy ház valójában egy kórház
volt, sőt, elmebeteg emberek gondozóintézete. A két „barátságosan” érdeklődő
egyenruhás sem volt igazi orvos, hanem csak az ápoltak közül erre a hétvégére
kijelölt ápoló. Az igazi orvosok otthon töltötték a hétvégét.

-Háát peeeersze!
Íiiigen! Sárkányrepülők vagyunk! Jóóól van, nincs semmi baj! - így „barátkoztak”a
megtermett ápolók, és kétfelől megmarkolva a sárkányrepülő-hevedert,
felkapták az emberünket, és a ház legmélyére, a gumiszobába vitték. Ott is
maradt hétfőig, amíg az „igazi” orvosok megjöttek, és kiengedték…

Aki nem hiszi, szálljon utána!