A levegőben mindenki pilóta

I. Női Siklóernyős Nemzeti Bajnokság

Csobánc, Pilis, HHH,
Eger

Mint cseppben a tenger, úgy volt benne ebben a történetben a magyar
siklóernyőzés összes nyűge. Onnantól, hogy lassan már nincs hol repülnünk;
odáig, hogy mennyire vesszük komolyan saját magunkat, és mennyire vesznek
komolyan bennünket azok, akiknek ez lenne a feladatuk és kötelességük. Mégis,
tán soha még nem lett ennél több kudarcból ilyen (siker? ki tudja? Inkább úgy
mondanám) jó érzés. Ami sokszor több a sikernél. De előre is kell tekintenünk.
Ezért a következő pár mondat egyike-másika a valódi mondatból négyzetgyököt
vonva íródott le; hogy azért maradjon még repülési lehetőség számunkra a saját
hazánkban. Mert navigare necesse est.

Mint Guriga jelentéséből kitűnik: július 25-én hirdettük meg hivatalosan a
versenyt; amit azonban kitalálója már május óta szervezett. Magam, rendezőként
szeptember 7-én, szerdán délelőtt tudtam meg, hogy csütörtök reggel nem a
Csobáncon, nem a Pilisen és nem Óbudán, hanem Egerben kezdődik el az I. Női
Siklóernyős Nemzeti Bajnokság, mivel

√a=

A Csobáncra visszavonták az engedélyt, azzal az indokkal, hogy repültünk az
engedélyezett időpont előtt. A Pilis sem kapott engedélyt, sem a
környezetvédőktől, sem a Hungarocontroltól. És mindezen információk a
meghirdetett időpont előtt két nappal jutottak el a verseny igazgatójához.

Ehhez képest értékeljétek azt, hogy csütörtök reggel már a novaji Nomád
Panzió szép faházaiban, idilli környezetben gyülekezett a mezőny és a
rendezőség. Ha már a Nomádnál tartunk: nagyon remélem, hogy a következő női
nemzetit is olyan helyen rendezzük meg, amely a Nomádból elérhető. Megjegyzés: a
reggelit azonban csak olyan hölgyeknek ajánlatos igénybe venni, akik egy számmal
nagyobb ernyővel repülnek. Bár lehet, csak én vagyok olyan surmó, aki életében
először kezdett úgy versenynapot, hogy végigevett egy négy méteres asztalt a
sült császárszalonnától a bundás kenyéren és a vöröslazacon keresztül a szőlővel
sütött almás palacsintáig…

Köszönet az egrieknek a helyszínért! Immár nem először bizonyítják, hogy
szívesen és szívvel látják vendégül az arra járó pilótákat. Ha kell, még
versenyzővel is kisegítik a mezőnyt; mi több, még dobogós helyezetteket is
biztosítanak nagy vendégszeretetükben (Daragó Ági és Beretka Kriszta).

Annak ellenére fértünk el kényelmesen az Egeden, hogy váratlan vendégként
érkeztünk Egerbe, ahol egyébként három másik repülőrendezvény zajlott éppen: a
Veterántalálkozó, a BAZUL Kupa és az Apolló Találkozó.

(√b=

Az uellesek is nagy szeretettel láttak minket; a levegőből. Mivel tanulékony
fajta vagyunk, fél óra alatt rájöttünk, hogy ha kelet felől motorzúgás
hallatszik, akkor légiriadót kell elrendelni, mert egy percen belül kibukkan az
erdő mögül egy sárkány, és csúsztatva, integetve végigsöpör fölöttünk hat
méteren. Ezúton szívből köszönjük a mélyenszántó érdeklődést – különösen azt,
hogy végül is egyszer sem vittek el az orrkúpon egy éppen startoló kupolát.)

A lányok fantasztikusak voltak; szépek, kedvesek. Kár, hogy aztán bekötötték
magukat; föltették a sisakot; aktiválták az útvonalat és elrepültek. Volt, hogy
„légi megfigyelés” közben két kézzel kapaszkodtam a hevederekbe egy plusz három
és feles idegbeteg liftaknában; s közben a rádión hallgattam, amint a később
győztes versenyző beszél az egyik vetélytárshoz, hogy: „még egy kicsit jobbra…
ott vagy! tekerd meg!!” És békésen tekerték mind a ketten.

√c=

Láttunk aztán olyan nem kettessel kezdődő sporttársat is, aki sok éves
tapasztalatot repült elő a barátnőjének. Ami kétségkívül az ismeretátadás egyik
remek módja. Node verseny közben, útvonalon? Mások meg csak úgy kijöttek
repülni; és félórákat vacilláltak a starton egy délutáni lecsúszás kedvéért, nem
zavartatva attól, hogy mögöttük versenyzők kaparják magukat.

A díjátadón aztán ismét fantasztikus, szép, kedves lányok örültek a kupáknak,
emlékérmeknek, Hemi-féle pólóknak; hallgatták Guriga, Fejéregyházi László
MRSz-elnök és Baráth Zotyó beszédeit a hűvösödő estében.

Egyszóval: láttunk egy versenyt; olyat, amilyet kis hazánkban lehet.
Láthattuk, hogy szinte lehetetlen ma Magyarországon siklórepülő versenyt
rendezni – és láthattuk, hogy mégis lehet, ha nagyon akarjuk. Hogy meg ezúttal
csak nők versenyeztek, az a levegőben már nem látszott. A levegőben mindenki
pilóta.

Navigare necesse est. Ezért bízzunk abban, hogy jövőre is lesz női nb. Csak
mert jönnék rendezni…