Kalocsa Kupa 2007.

Ónódy Miki üzent Szerbiából: „Lehet
Kalocsán tető alá hoznák egy FAI 2 es Célraszálló Versenyt mondjuk Kalocsa Kupa
néven amelyben Bálint támogatásáról biztosított. A versenyt egy
naposra-szombatosra tervezném vasárnapi tartaléknappal.”
No gondoltam, erre én is elmennék. A
hajdúszoboszlói jó hangulatra és az ott elszenvedett kudarcomra gondoltam. A
hangulatot jó lenne újra átélni, a célra szállásomról kialakult véleményemen
pedig jó lenne változtatni.

Pár nap múlva újabb levél Mikitől:

„Még 10 nap van arra, hogy FAI-2 minősítésű versenyre be tudjuk jelenteni a
Kalocsa Kupa 2007 Siklóernyős Célraszállási Versenyt. Mivel ez magyarországi
rendezvény lenne így a szervezőnek legjobb lenne, ha az ASE jelentkezne be és
rendezné az FAI felé a minimális 30Eur átutalását és az egyéb procedúrákat. Én
válllalom a csőrlők és bírók, valamint a verseny lebonyolításának egyéb
technikai feltételeit-elektronikus célkör, valamint a verseny honlapokra
hírlevéllistákra felírását. A dátum azért jó, mert ez lehet a versenyzőknek
felkészítő a Világ Kupa sorozat befejező futamához Pernik-Bulgária. Október 06
szombat, tartaléknap vasárnap. Nevezési díj 3000Ft a versenyt három sorozatban
bonyolítanánk le a nevezési díj tulajdonképpen a csőrlési díj. Nevezhet bárki,
de csak a Sport Licencel rendelkezők jelennek meg a hivatalos eredménylistán.
Bálinttal Kalocsa előzetesen letárgyalva október 06. A rendezvény zártkörű és
csakis a szervezők és versenyzők és a versenyzők kísérete lehet jelen. Ebből a
nevezési díjból külön pénzdíjakra nincsen lehetőség.

A pénzdíjra jó lenne némi támogatás. 15+10+5eft= 30 000Ft. A serleget és
érmeket megpróbálom én előteremteni. Az Oklevelek és Emléklapok nyomtatását
szintén.

Ajánlatom:

Versenyigazgató: Kerekes László

Műszaki vezető: Ónódi Miklós

Versenybírók: Ónódi Miklós, Bognár
Beáta, Kaszás Sándor, Varga Gábor (+van még 2 lehetséges személy Szoboszlóról,
vagy 2 Szabadkáról)”.

A fenébe, de hát én versenyezni szeretnék! Most megint egy verseny, egy újabb
támadási felület, versenybíró leszek, egyben versenyző is. Igaz, hogy ezt
mindenkinek szabad, rajtam azonban a női nemzeti bajnokságon elverték a port,
hogy ez nem fair. Hiszen a hazai siklóernyőzésre az a jellemző manapság: vannak
egyenlők, és még egyenlőbbek.

Azonban, miután sem a sopoti, sem a
szlovén versenyek szervezőivel szemben senki egy árva sort sem szólt, úgy
gondoltam nem kell törődnöm azzal, hogy ki mivel vádaskodik, csak hogy sebet
ejtsen rajtam.

Amúgy is Miki azt írta, ráadásul 3 „l”-lel,
hogy „válllalja” a verseny lebonyolításának technikai feltételeit, tehát nekem
ott mi dolgom lehet, mint versenyigazgató? Legyen csak a verseny felelőse az
MSSz, fizesse az FAI verseny díját és bonyolítsa az FAI felé a szükséges
adatforgalmat. Ezt elvállalhatom, s talán nem szól meg senki azért, mert
versenyzem mellette.

Két hét múlva megérkezett a verseny
logója is. Ha nem tudnám, hogy siklóernyős versenyre – még ha célra szállóra is
- készülök azt hihettem volna, hogy egy ejtőernyőst ábrázol.

A célraszállást sosem tartottam nagy
kunsztnak. Magamat ebben elég jónak tartottam, kis odafigyeléssel mindig a
célban voltam. Motoros sárkánnyal tökélyre fejlesztettük a pontos leszállást,
nagy gyakorlat és koncentráció kell hozzá, és oda teszem a trike hátsó kerekét,
ahova akarom. A titkot sosem árultam el senkinek eddig: leszálláskor csak azt
kell mondogatni: „türelem, türelem, türelem” és ez meghozza az eredményt. Ha
elsiettem, vagy hosszú lettem, vagy rövid, de nem kevéssel. A célraszállás tehát
a gyakorlat tudománya.

Ónódi Miki Hajdúszoboszlón még egy
tanácsot adott. „helyezkedj közelre magasan, ne fordulózgass, inkább a
sebességpolárisoddal manőverezz…” azaz, fékezd el a magasságodat, de sose húzd
túl a fékeket!

Egyre jobban tetszett a kalocsai Kupa
logója, olyan siklásos ez a rajz, hogyan is lehetne ejtőernyős! A combkörben
ugyan nincs benne a figura, de nekem akkor is tetszik!

10 napra rá megjelent a verseny az FAI honlapján.

Erre azután már én is neveztem, csakhogy egyesületünk inverz csapattal, mert
az FAI nem tisztázza a 3+1 fogalmát. Mi 3 nő +1 férfi csapattal jelentkeztünk,
ez a megfordított felállás lett az ASE INVERZIÓ csapata.

Azonnal jött a válasz Mikitől:

„Jó lenne ott egy laptop jó elemmel, mert a reptéren áram az nincsen a
gyorsabb rangsorolás miatt. Rendben van így a csapat. Jó lenne a nevezési alpot
kitöltve megkapnám, mert a nevezéseknél nagy roham várható. Tervezünk Skyscooter
bemutatót Pepivel, meg lehet Lupus Acro Show is. Egyenlőre 5aktív csőrlővel
bonyolítjuk a versenyt, de tárgyalások folynak a hatodik csőrlő ügyében is.”

Ott a helyünk. Négy nappal a verseny előtt az MSSz elnöksége megszavazta,
hogy a verseny Kupákkal történő díjazását támogatja. Megmozgattam minden követ,
hogy a verseny logóját tartalmazó kupáink legyenek. Csikár Imre a Dagály utcai
szomszéd (a Modellező Szövetségből) legyárttatta kérésemre a díjakat.

Pénteken este utaztam érte Bakonyszombathelyre, és mondhatom, megérte a
hajtás. Szépek lettek. Csak a verseny is jól sikerüljön!

Másnap hajnalban indultam Kalocsára Poszpisel Gyulával, aki lábimotoros
sárkányát hozta a rendezvényre. A tavalyi fiaskó után nem mertem bevállalni az
utat levegőben. Épp egy éve indultam a pesthidegkúti repülőtérről Kalocsára egy
ilyen Skyscooter lábimotoros hevederrel, de a szembeszél megakadályozta a
leérkezést és majd két és fél óra repülés után Kulcson szálltam le, a volt
repülőtér helyén létesült 2 méteres kukoricában. Most megígértem a korai
érkezést, ezért nem vállalkoztam egyéb attrakcióra.

Csendes őszi idő ígérkezett. Amolyan célraszállósnak való. Sajnálattal
értesültem, hogy a korábban erre gyúró lányaink, Rebeka, Réka, Angelika nem
jönnek le erre a jamborira. Miki utoljára 50 feletti részvételi létszámot
jósolt, ehhez képest a reptéren csak pár kocsit találtunk, ők is egy vitorlázó
repülő célraszállóra jöttek.

Azután a szokásos reptéri északnyugati csücsökben megtaláltuk a verseny
motorjait, Ónodi Mikit feleségével, akik már a regisztráció és az adminisztráció
dolgait intézték egy kis hazai burek kínálgatása mellett. Kiraktam a szépre
sikerült kupákat, és azonnal elfacsarodott a szívem, mert sorra jelentkeztek a
kupákat igénylők, én meg tudtam, hogy pont Ők nem rendelkeznek az évre érvényes
versenyzői licensszel. Láthatóan két mezőny jött össze egy versenymezőny 25
fővel és egy licensztelen utánpótlás gárda több, mint 40 versenyezni vágyóval. A
rendezők azonban jól kezelték mindezt, és 11 órakor már a repülőtér déli
szélében megtartották a versenyről és a repülőtér szabályos használatáról szóló
briefing-et.

Startsorsolás után indulhatott a második magyarországi célraszálló
siklóernyős FAI 2. besorolású verseny.

Én mindjárt az elején beleálltam a
célba, csak rutintalan lévén nem a cipőm hegyét, hanem a talpamat illesztettem a
kör közepére és a sarkam révén fél lábbal hosszabb 15 cm.es eredménnyel az első
körben a 3. helyen álltam. Előttem tapasztalt célraszállók, tudtam, hogy ez csak
pünkösdi királyság. Jó célbaszálló vagyok, de ezeket lehetetlen lesz megverni.

A két szerb fiú olyan
magabiztossággal versenyzett, mintha a VB-ről estek volna ide. Azután Ónódi Miki
el is árulta, Ők valóban onnan jöttek…

A versenynapon majd 250 csőrlés során
pusztán egyetlen esemény történt. Janovics Feri ejtőernyős rutinnal közelített a
célbaszállás problémájának megoldásához és a siklóernyője ezt megbosszulta.
Negatívba csapódott és a szó szoros értelmében Feri lezuhant. Óriási ejtőernyős
rutinnal bemutatott egy banán technikás kigurulást és sértetlenül állt fel,
ráadásul olyan unott nyugalommal az arcán, hogy félő volt, az eseményt a
megijedt rendezők okozzák majd úgynevezett kalocsai (nem pesti) fenyítés
formájában.

 

Hibátlan csőrléseket kaptunk
Bálinttól, Pitykétől (akinek 13 éves fia elnyerte a legifjabb résztvevőnek járó
kupát), Kalocsa Zsoltéktól (én Őket szerettem meg legjobban), a hajdúszoboszlói
csörlő Team-től Kaszás Sanyi és Daru Jani vezényletével és a Melján csapattól!

Leszállás után Bognár Bea szigorú
utasítására ki kellett kotorni a célkörből, de még így is sikerült néhány
pilótának úgy feltorlódnia, hogy újra-startot kapott, mert biztonsággal nem
tudott a célkörök közelébe jutni.

Szinte minden rendező versenyzett.
Nem is értettem, hogy Kardos Pisti nem. Ő csak a munka hálátlanabb szerepkörét
vállalta, az értékelést, pedig ellentétben a másik nem-versenyző rendező
pilótával Bakos Erikával, neki nem volt sínben a lába.

Kicsit pöfög az idő. Már a csőrlésben érzem. 150 méteren oldok, hárman
vagyunk a levegőben. Az előttem leoldott pilóta bizonnyal magasabbról indult, én
meg nem figyeltem, hogy ő is a cél felé tart, épp azon a szinten oldottam, ahol
ő járt. Szerencsére a beton széle már pöfög. Meglepő, hogy megtart, amíg társam
elmerül. Ebből már tudom, hogy ez a célbaszállásom lutri lesz. Termikes
környezetben számomra kiszámíthatatlan a pöffenet emelése utáni elejtés. Így is
járok. Egy termikbuborék megemel már a végsiklás fázisában. Erős fékkel merítek,
de a fékek felengedésének pillanatában ott a merülés és máris rövid vagyok. 317
cm-re a célkör közepétől. Nem értem, hogy a vezető Goran Djurkovic hogy tud még
ekkor is 4 cm-t elérni!

Így a három leszállásból 25 cm-el magasan nyer, 65 cm-el a másik szerb fiú
Dragan Popov második. A harmadik és egyben legjobb magyar Wiederwald Gábor lett,
344 cm-el. Én a magam 398-ával a licenszesek között csak 4. lettem.

Csapatunk az ASE INVERZIÓ második lett a verhetetlen szerb csapat mögött.
Urbányi Ancsa megnyerte a női 1. lányom Nóri a 2. Zsuzsi a szoboszlói győztes a
3. helyet. Így csapatom tagjai mind dobogósak lettek egyéniben csak én nem.

Elveszítettem egy kupát, de nyertem rengeteg tapasztalatot és élményt igazi,
kalocsai paprikával fűszerezve.