Újabb levél a miniszterhez

Nagyon felháborodtam a Madártollban és előtte a HFFA honlapján is olvasható NFM válaszlevélen, amit Dúzs Istvánnak (Hármashatárhegyi Sportrepülésért Alapítvány elnöke) küldtek.

Ezért rögvest írtam az NFM miniszter részére egy levelet, melyben a semmitmondó hozzáállásukról és a felvetett kérdés (sportorvosi vizsgálat) egy további, szerintem még lényegesebb problémájáról írtam. Kértem, hogy tegyen végre hathatós lépéseket.

Most ezt a levelemet megküldöm nektek is és azt kérem - ha mód van rá és ti is úgy gondoljátok, hogy érdemes lenne a többieket is tájékoztatni -, hogy közöljétek. Nem tudom, hogy a HFFA honlapjával mi a kapcsolatotok, de ott is megjelenhetne. Ha kell, akkor nekik is megküldöm majd közvetlenül, de lehet, hogy a Madártollon keresztül is megy dolog..

Üdv.: Gyarmati János

Tisztelt Miniszter Asszony!

Dúzs István elnök úr (Hármashatárhegyi Sportrepülésért Alapítvány) 2012. ápr. 12-én levelet írt Önnek, melyben törvényességi vizsgálatot kért - több ezer sportrepülő és mintegy 160 sportrepülő egyesület nevében - az NKH  és a sportrepülés kapcsolatának rendezése érdekében.

Mivel az említett több ezer egyike vagyok, figyelemmel kísértem az ügy fejleményeit és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy:

1.  Az említett levélre máj. 3-án a minisztérium egy főosztályvezetője küldött válaszlevelet (NFM/8313/3/2 012 ) anélkül, hogy akár említést tett volna arról, hogy az Ön nevében, vagy Önnel egyeztetve küldte meg tájékoztatását.
Nagyon sajnálom, hogy ez a kitétel nem szerepelt, mivel úgy láttam, hogy az Önhöz fordult levélíró sem áttételesen kereste meg Önt.
 
Mivel a sportrepülők egy évtizede keserves és eredménytelen, rájuk kényszerített harcot vívnak a Nemzeti Közlekedési Hatósággal (NKH) és jogelődjeivel, most már nem főosztályvezetői véleményre/ tájékoztatásra kíváncsiak – ezért fordultak a minisztérium első emberéhez kérésükkel. 
Különösen nem arra a tájékoztatásra van szükségük, amit a főosztályvezető az ügy részéről történő egyszerű lezárásának vélt, miszerint kérte, hogy a Légügyi Hivatal eljárásai során hozott egyedi határozatok ellen az ügyfél éljen fellebbezési jogával.
Itt sokkal nagyobb terjedelmű ügyről van szó – ha esetleg nem derült volna ki a beküldött több melléklet alapján.

2.  A válaszlevél eléggé érthetetlen okból a 2007. évet valami vízválasztónak tartva, az ezt követő időszakra koncentrálva állapítja meg, hogy „…2007  óta nem történt olyan jogszabályváltozás, illetve nem merült fel újabb körülmény, amely a sportrepüléssel kapcsolatos minisztériumi álláspontot lényegesen megváltoztatná”.

A bajok viszont már 2002-ben kezdődtek, amikor megjelent a kötelező orvosi vizsgálattal kapcsolatos 14/2002. (II.25.) KöViM-EüM együttes rendelet a polgári légi közlekedési szakszolgálati engedélyek egészségügyi feltételeiről és kiadásuk rendjéről (a továbbiakban: R.). Ezt az NFM egyik jogelődje dolgozta ki, így ismert lehet, sőt a benne foglalt alapvető hibát is ismerni illene, amely lehet, hogy a kidolgozás, elfogadás folyamatában a jogalkotók számára fel sem tűnt, de később több ízben is visszajelzés, reklamáció merült fel és került a hatóságok tudomására. Ezek kezelésére még csak szándék vagy ígéret sem hangzott el – máig a korábbi elutasító és a mundér becsületét váltig védő megnyilvánulásoknak vagyunk tanúi.
Pedig az államigazgatás bármely szintjén kötelező a megfelelő szignalizáció megtétele, ha tudomásra kerül a jogszabállyal kapcsolatos anomália.

Éppen ezért kénytelen vagyok röviden leírni a probléma lényegét, hogy az illetékes és hatáskörrel rendelkező államigazgatási szinten a hiba mielőbbi orvoslására lépéseket lehessen tenni.

Jogalkotási hiba, hogy a R. címe és a 11. § (1) b) pontja nem ugyanarra a körre vonatkozik ("szakszolgálati engedély" kiadásának eü.-i feltételei), ami önmagában is hiba, ráadásul a rendelet alkotóját az 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban Lt.)      53.§ (8) bek.-e nem is hatalmazta fel arra, hogy kiterjesztő módon a szakszolgálati engedélyesek körét meghaladó körre is meghatározzon eü.-i feltételeket.

[A fentiekre a jogalkalmazók (NKH, bíróság) kötelesek lennének felhívni a jogalkotók figyelmét, ami nyilvánvalóan nem teljesült, annak ellenére, hogy mind a hatóság, mind a bíróság előtt konkrét ügyek során erre fény derült.]

Az  Lt. és a  R.  egyértelmű és koheres az alábbiakban:
   
    Lt. 53.§ (8)  A szakszolgálati engedélyek kiadásának egészségügyi feltételeit a miniszter az egészségügyért felelős miniszterrel, illetve a honvédelemért   felelős miniszter az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg.
 
    R.  címe:  együttes rendelet a polgári légiközlekedési szakszolgálati engedélyek egészségügyi feltételeiről és kiadásuk rendjéről

    R. 1. §  A rendelet hatálya:  a polgári légiközlekedés szakszemélyzetére, a polgári légijármű vezetőjére, a kiképzés alatt álló növendékre, a gyakornokra, a  repülőorvosi központra, a kijelölt vizsgáló repülőorvosra (a továbbiakban: repülőorvos) és a légiközlekedési hatóságra terjed ki

Ezzel szemben a  R. kiterjesztő módon/ önkényesen írja elő:

    R. 11.§  (1) b)    2. Egészségügyi Osztály: az a) pontban nem említett lajstromozott légijármű pilóta /  növendék pilóta, illetve lajstromozásra nem kötelezett légijármű vezető, légiutaskísérő,
 

Amennyiben hatóság vagy bíróság jogalkalmazói minőségében – tehát a jogszabálokhoz szigorúan ragaszkodva - a két ellentmondó előírás ( a Lt. 53.§ (8) bek. illetve a R. 11.§ (1) b) pont) közül rendre és megmásíthatatlanul az utóbbit tekinti mérvadónak, akkor helytelenül és önkényesen jár el, mivel jogszabályi nem egyezőség esetén alapvető jogelvként az éritett (adott esetben az ügyfél vagy a per részese) számára kedvezőbb rendelkezés szerint kell eljárni. S hogy adott esetben mi tekinthető a kedvezőbbnek, az csupán az érintett fél (jelen esetben a sportrepülők érintett szakágai) diszkrecionális megítélésétől függ.

Kérem t. Miniszter asszonyt, hogy a fentiekre való tekintettel szíveskedjék hathatós lépéseket tenni, hogy végre egy elfogadható, közmegelégedésre szolgáló szabályozás és hatósági eljárási gyakorlat alakulhasson ki, mely azon túl, hogy vég nélküli értelmetlen viták ésszerű megoldását eredményezheti, az adott kérdés nyugat-európai országokban már több évtizede alkalmazott és bevált rendszer átvételét is jelentené.

Bp. 2012. május 18.
Tisztelettel:

Gyarmati János
jgyarmati@tenet.hu