Búcsúzunk Qwakk kapitánytól...

Névjegy: Bartovics József (2005)

Még Dunaújvárosban beszéltük meg, hogy eljövök Nyíregyházára. Épp idõben érek a megbeszélt helyre, ahol egy üres furgon fogad. Csodálkozni sincs idõm, a közeli pékség ajtajában ismerõs alak integet.

MIKE:Hogyan ismerkedtél meg a repüléssel?
QWAKK: A repülés talán mindenkinek a gyerekkori álma. Én is már gyermekkoromtól szerettem volna repülni, de persze ez akkoriban még nem volt lehetséges. Aztán ahogy telt-múlt az idõ, megjelentek a sárkányrepülõk. Itt lakunk nem messze a reptértõl, és egyszer csak megláttam, hogy ilyen kis kütyük mozognak az égen! Azonnal kimentem és megkértem az egyik pilótát, hogy vigyen fel. Nagyon megtetszett, és harmadszorra már azt mondtam, ezt meg akarom tanulni! A vizsga után, 93-ban vettem magamnak egy kis gépet, és rögtön elneveztem Cucunak. Jó könnyû kis gép volt, Trabant-motoros.

Mike: Gyorsan fejlõdtél?
Qwakk: Nem lehet azt mondani. Nem megy az embernek minden rögtön. Van, akinek jobb érzéke van hozzá, van, akinek kevésbé, de ez sem feltétlenül mérvadó.

Mike: Az örömrepülésen kívül milyen
feladatokat repülsz? Qwakk: Eleinte csak az a fontos, hogy a pilóta sokat gyakoroljon és gyûjtse a rutint, de ha elér egy szintet, megpróbálhat feladatokat kitûzni maga elé. Én például láttam a vontatást és meg akartam tanulni. Amikor megvolt, és gyakorlatot szereztem, következett a multi-vontatás, amikor két-három sárkányost is húzhatok. Aztán az ejtõernyõs-ugratás. Ezek mind különbözõ vizsgák, lehet gyûjteni. Késõbb megszereztem a szakszót is oktatói szinten. Bemutató repüléseket tervezek, építgetem a gépem. Kiépítettem egy füstölõt, amit azóta már más gépeken is látok. Megtetszett másoknak is

Mike: Oktatsz is?
Qwakk: Igen, persze. Tízen felül van az eddigi növendékeim száma. Sajnos ezen a környéken évente egy-két növendék jön, több nem. Akinek lenne rá pénze, az rájön, hogy itt nem tud villogni, aki pedig csak repülni szeretne, általában nem tudja megfizetni

Mike: Kamerákat is láttam a gépeden…
Qwakk: Egy ideje gondolkodom rajta, hogy valami oktatófilmet kellene csinálni. Ez adta az alapötletet. Mikor kint voltam Szaúd-Arábiában, tudtam venni ilyen kis kamerákat. Felszereltem egyet a szárnyvégre, egyet elõre, és próbálgattam, hogy milyen képet adnak. Teleraktam a szárny felületét tizenöt centiméterenként áramlásjelzõ zsinórokkal, és tudom nézni repülés közben, hogy milyen a szárny állapota, honnan indul meg az áramlás-elszakadás, ha van egy kis zavar, akkor az miért lehet, melyek az irányai, ilyenek. Gyönyörû látvány.

Mike: Jól hallottam, Szaúd-Arábiát mondtál? Qwakk: Volt kint egy magyar srác, aki két évvel ezelõtt elhatározta, hogy létrehoz egy klubot. Úgy gondolta, hogy magyar pilótákat visz ki klubot alapí- tani, és kiképezni a leendõ oktatókat. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy bekerülhettem abba a tízfõs oktatógárdá- ba, ami tulajdonképpen Magyarországot képviselte kint. Az a légkör nagyon megfogott, szívesen viszszamennék.

Mike: Gondoltál már arra, hogy másfajta repülõeszközzel is repülj?
Qwakk: Olyannyira, hogy Zoli bará- tom kisrepülõjén szoktam is gyakorolgatni. Tetszik, de én akkor is csak sárkányrepülõ pilóta maradok.

Mike: Régi motorosként el tudnád képzelni a szárnyat motor nélkül?
Qwakk: A motor nélküli repülés is tetszik, de csak úgy, hogy majd építek egy könnyû kis trike-ot, és vontatásból repülök vele. Mert futkározni nem fogok.

Mike: Mire vagy a legbüszkébb?
Qwakk: Az oktatói szakszót én csináltam meg Nyíregyházán elsõnek. Az ereklyetartó szekrényünk középsõ polcán pedig szinte csak az én kupáim vannak.

Mike: Hoppá, akkor Te nem csak a vontatás miatt jársz versenyekre! A motoros versenyek, hogyan zajlanak?
Qwakk: Vannak navigációs feladatok, amikor nincs mûszer, csak térkép, adott idõ alatt, kötött vonalon kell repülni, és jeleket vagy fotókat kell az útvonalon felismerni. Ha nem ott repülsz, ahol kell, nem látod meg a jelet. Van, amikor adott üzemanyaggal kell minél tovább a levegõben maradni, és van célraszállás is. Nagyon jók ezek a versenyek.

Mike: S végül?
Qwakk: „Tisztelet mindazoknak kik versenyt rendeznek. Ezúton köszöntöm bajnokainkat kik hírül viszik a világnak, hogy sok jó pilóta van Magyarországon. Aki teheti, jöjjön el ide, mert nagy lehetõség hogy megismerjük egymást, eszmét cseréljünk, ötleteket alkalmazzunk. No meg iszonyatot bulizzunk. Eközben tudjátok, húzod, nyomod, léped, döntöd, kicsi hazugságok is megengedettek. Jöjjetek, hiszen ez rólunk szól. Távolság ne legyen akadály, hiszen most legutóbb Kiskunhalason voltam 3 óra repülés zsinórban, egy seggel. Nagyobb élmény, mint ismert reptered körül keringeni, nem vagy te szatelit.

Jó leszállást!