Taxiskaland
Olyan régen, hogy az már akár igaz is lehet, történt az
alábbi eset velem. Akkor még egy Phoenix Maria - típusu sárkánnyal repültem,
amivel valahányszor ha megláttak, néhányan keresztet vetettek rám. Gyönyörű gép
volt, de a nagy orrszöge és a kis szárnymélysége miatt kicsi volt a
hosszstabilitása. Ezért állítólag hajlamos volt az orrabukfencre...
Flatterzsinórja se volt, a szárnyvégelcsavarása is csak kevés, viszont
ennek a gépnek volt először a világon bújtatott kereszttartója, és igazi
szárnyprofilja is!
Amikor megvettem, minderről nem tudtam, csak repülni
akartam vele. Elvégre a dongó se tudja hogy az aerodinamikusok számításai
szerint lehetetlen, hogy Ő az Ő paramétereivel repülni tudjon... Ő csak repül.
Gyönyörű madaram tanulni túl gyors, túl jó lett volna, és szerencsémre rájöttem,
hogy egyedül nem szerencsés próbálgatni. Elmentem a határhegyi sárkányhangárhoz,
ahol akkor éppen árokásás volt a legnépszerűbb sport. Víz, villany vezetés volt a
lenti vitorlázóhangártól a fenti sárkányhangárhoz. Tetszett a társaság,
ottmaradtam. Így legalább rendes oktatást kaptam, aztán eljött az idő az első
magasstartomra is, (utólag bevallom, hogy nem sokra emlékszem, mert többnyire
csukott szemmel rongyoltam neki a mélységnek...)
A történet, amit most elmesélek, az óbudai starthelyen
kezdődött, pontosabban a hangárban. Vállamra vettem, nyögve felcipeltem Óbudára
a "madárkámat", úgy ahogy azt a nagyoktól is láttam... Majd beleszakadtam..!
Puhány kezdő voltam. Mire felgyalogoltam a hegy tetejére, addigra a többiek már
mind elstartoltak. Összeraktam a sárkányt, beöltöztem, és a gyenge szélben
kivittem a starthelyre. Nekifutottam, elemelkedtem. Pár inga alatt sikerült azt
a kevés emelést is leküzdenem, ami volt ,megfordulni nem mertem, átsiklottam a
szeméttelepet egészen a Bécsi útig...
A leszállás és a csukás után elgondolkodtam, hogy ugyan
miként juthatnék vissza Határhegyre a hangárhoz, mivel a klubautó már elment?
Átcipeljem a Hegyen? Abba én belehelnék! - gondoltam, akkor még nem hallottam
elnyűhetetlen Lipi bácsiról, aki a vállára kapva a sárkányát és a hevedert, az
óbudai leszállóból számtalanszor felrohant a hegyre. Nem cikk-cakk”-ban, hanem
úgy, neki, szemből!
-Egy ilyen nagy repülés után igazán megtehetem, hogy taxival
menjek vissza a hangárhoz! -győzködtem magam. Nem tartott sokáig, pedig nagyon
kevés pénzem volt. De a hegy viszont magas, a hangárunk pedig ott, a túloldalán
volt...
Kigyalogoltam hát sárkányostól a Bécsi-útig, és a téglagyár
portájáról felhívtam az egyik taxi-vállalatot, hogy kombitaxit szeretnék, mert
a sárkányomat kellene visszavinni a reptérre.
-Pár perc!- mondta a diszpécser, -már indul a kocsi!
A taxis valóban hamar megérkezett. Megfordult az úton,
kiszállt, és kereste a feleségem.
-A feleségem?!
-Igen! A diszpécser azt mondta, hogy Ön a feleségét akarja
visszavinni Ferihegyre!...
-Á, dehogy!- mutattam rá a fal tövébe fektetett
sárkányomra, -ezt a sárkányt szeretném visszavinni a határhegyi reptérre...!
