Zöldségek...

Manapság úgy érezzük, hogy egyre több
dolgunk, ügyünk támad a Zöldekkel, a környezetvédőkkel. Félreértés ne essék,
bizonyos szintig egyet értek velük, de néha úgy érzem, hogy időnként nagyon
átesnek a ló túloldalára.....

 

Példának ott a Szársomlyó hegy. Tilos
felmenni, mert letapossuk, de a ma is üzemelő bánya közben teljesen lemarta már
több mint a felét... Vagy olyan tájak felett tilos repülni, ahol egyébként
rengeteg szemetelő embert vonzó, üvöltőautós rally -bajnokságokat rendeznek...
Zajosak is, szemetesek is, a látogatók se gyalog mennek oda, az is
környezetromboló, és amit ők otthagynak...

 

Ki érti ezt?!

 

Nem kell pénzügyi zseninek lenni
ahhoz, hogy megértsük...

Közben eszembe jutott egy idevágó
régi történet. Szlovákiában repültünk a Kralova Hola-n. A starthely
környezetvédelmi területen volt, ezért a "nyakunkba kaptunk " egy felügyelő
bizottságot. Ők mutatták meg, hogy mely fűcsomókra szabad lépnünk ( ! ) és hová
tehetjük le a sárkányokat! Kicsit nevetséges látvány volt ,ahogy vállunkon a
hosszú, ringatózó terheinkkel, lábujjhegyen fűcsomóról-fűcsomóra balettoztunk
egy több ezer méter magas hegy tetején... Mint egy Jancsó-őrület, olyan volt...

 

A környezetvédők egyik hölgytagja
közben dohányzott. Miután elszívta, a csikket lazán messzepröckölte a vállán
keresztül, és beszélgetett tovább. Grúber Feri barátunk látva ezt,
fűcsomóról-fűcsomóra balanszírozva elment a füstölgő csikkér. Felvette,
visszatáncolt vele, majd megkocogtatta a hölgy vállát. A bizonyára fontos
beosztású hölgy értetlen, kelletlenkedő arccal fordult Feri

felé, aki szelíden megfogva az
asszony kezét, tenyerével felfelé fordította, és beletette a még parázsló
csikket. Ráhajtotta az ujjacskákat, és szlovákul mondta neki:

 

 - Nem szabad!- és közben
jelentőségteljesen, mélyen a szemébe nézett....