Termik

Hát ez se ma történt... Zseniális pilótatársunk, Hegyi Endre - aki mellesleg
kiváló konstruktőr is volt: benne volt a "Fecske" fejlesztésében, Ő tervezte és
gyártotta a "STRUCC", a "Bumeráng" és a "H-5"-szárnyakat is - egyik alkalommal a
Nyikom hegyről startolt.

Minden együttvolt a jó repüléshez: jó gép, jó pilóta, jó idő... Nem csoda,
hogy Endre percek alatt már a felhőalapon volt, és ha már, akkor miért ne?!

Hátat fordított a hegyvidéknek, és irány az Alföld!

A dolgok szerencsés konstellációja azt sugallta, hogy ma minden esélye megvan
az eddigi távrekordja megdöntéséhez. Ám Murphy is volt sárkányrepülő. A
kezdetben sűrű termikek idővel megritkultak, a "nullázgatás" után következett a
szomorú végsiklás... Endrénknek szerencséje volt. A nagy-nagy Alföld
végelláthatatlan sárgás-zöldjéből csak itt, ahol földet ért, állt ki két fa,
volt egy kerekes kút, tyúkólak, és egy düledező öreg házikó. A sárral-simított
fal tövében egy nagy fekete macska nyújtózott a napsütésben, a nyitva hagyott,
sötétetásító ajtóval vakartatta az oldalát. Se út, se villany, se se. Se baj!
Endrénk lecsatolta magát a gépről, lefektette ahogy kell, aztán a hevederétől is
megszabadult. Égkék szemeiben az Ő szokásos optimizmusával körbetekintett, de
sehol senkit nem látott, nem hallott. Azaz mégis? A ház mögötti kis veteményes
felől hallatszott egy kapa ütemesen sittyenő hangja! Elindult hát megnézni,
honnan jön a hang. Megkerülte a babbal felfuttatott vesszőkerítést, megkerülte a
házat, rá is talált a hang forrására. Egy vénséges vén nénikét látott a
veteményesben, aki hétrétgörnyedve egyelte a palántákat. A görbebot nyelű
kapájával kapirgálta a poros töveket, de sokat nem tehetett, mert a hétágra sütő
Nap már elintézett mindent.

Endre gyorsan körbenézett, mert olyan gyanús volt az egész. Nincs itt
valahol egy kemence is véletlenül? meg egy sütőlapát?! Tényleg, minden tisztára
olyan volt, mint a Jancsi és Juliska-mesében! Legyőzve szorongását, elindult a
mama felé. Ahogy közelébb ért a kapálgató görbehátú öreganyóhoz, - biztos ami
biztos, a mesékben is így írják elő - illően köszönt is néki. A néni megállt a
kapálásban, felegyenesedett, és Endre felé fordult. Ráérősen rátámaszkodott a
kapájára, hátratolta fejkendőjét, napcserzette arcát Endrére emelte, jól
megnézte magának, majd elmosolyodott. Mélységes-mély ráncai ezer felé sokasodtak
ahogy megszólalt:

- Na mi van fiam? Elfogyott a termik?!

(...Később kiderült, hogy a néni unokája vitorlázórepülő volt...)