Véleményem a hazai siklórepülő oktatókról

Olvasom különböző fórumokon és kommunikációs felületeken, hogy a siklóernyős oktatók színvonala kívánnivalókat hagy maga után. Érdekes felvetés ez azoktól, akik maguk sem tudják, miről beszélnek. Szidják az oktatókat, talán saját oktatóikat is, általánosságban és sajnos jól láthatóan minden alap nélkül.

Jól illik ez társadalmunk mai helyzetképébe.
Tanáraikat a diákok helyenként fizikálisan, néhol "csupán" verbálisan megverik, megverhetik büntetlenül - így van ez ma kis hazánkban. Olyanok, akik jobbára a névtelenség álarcába burkoltan teszik mindezt, sejtetve valami "okosságot", miközben információik és állításaik valóságtartalma ellenőrizhetetlen.

28 éve vagyok siklórepülő oktató. Valamennyi siklórepülő oktatói továbbképzésen részt vettem, végignéztem mindegyik vizsgázó felkészítését, produktumát, vizsgadolgozatait és szinte mindegyik vizsgáját. 1980 óta az általam ismert legnagyobb fejlődést ez a szakterület produkálta. Nem a munkánk, hanem a vizsgázók felkészültsége és elhivatottsága.
Az elsőtől a századik kiadott oktatói bélyegzőig mindegyik jelöltnek teljesítenie kellett az oktatói jogosításért. Az, hogy hogyan végzik munkájukat, nem általánosítható. Aki ezt teszi, az komoly szakmai hozzá nem értésről tesz tanúbizonyságot.

Tasi Gábortól Feldmann Eszterig, azaz az 1-es oktatói bélyegző tulajdonosától a 100-as számúig a skála színes és egyéni. De mindegyikük bizonyította rátermettségét és hozzáértését. Ki ebben, ki abban erősebb. Sokszor látom oktatóinkat a tanítványaik között „működni”. Látom rajtuk az erőfeszítést és az elhivatottságot, és bizony kedvelem a módszereiket, mindegyiktől lehet, lehetne tanulni bárkinek.

Kezük alól kerül ki a hazai siklórepülés utánpótlása és az a közösség, ami később társadalmi öntudatra ébredve vadhajtásokat produkál és okoskodik, bírál, gáncsoskodik. A legkevésbé sem jóindulatból. Hiszen aki valóban kíváncsi arra, mit teljesít valaki, hogy oktató legyen, az eljöhetett volna bármelyik továbbképzésre. Valamennyi nyílt volt, és végighallgatható bárki számára. De a névtelen és magukat igazságosnak tituláló „jóakarókkal” nem találkoztam az elmúlt 28 év egyetlen oktatói továbbképzésén, vagy vizsgáztatásán sem. Talán úgy gondolják jobb távol maradni, hogy ne kelljen szembe nézni a maguk által kialakított vélemény alaptalanságával. Ez pedig megakadályozná, hogy azokat is sározhassák, akik talán őket magukat is tanították a siklórepülő pilótaság jellemformáló útján.
A gyakorlat színterét is érdemes lenne megtekinteni. Ahogyan Eszter anyásan törődik a „csibéivel”, vagy Párduc és Örs terelgeti és tanácsokkal látja el kis csapatát a domboldalon. Vagy amikor a „nagyok” túrákat szerveznek csoportjaiknak, ahol az elsődleges szempont, hogy a résztvevők a lehető legtöbbet tanulhassanak. Sokak szerint ezzel ronggyá keresik magukat. De aki valóban oktat, az megtapasztalhatja, hogy ez csak alaptalan irigy vád, semmi egyéb.

Tanító rabszolgáink - a siklórepülés mai paidagogoszai - ezalatt tovább folytatják a jövő siklórepülő generációjának képzését. Dacára a megosztottságot támogató hazai környezet valamennyi akadályozó tényezőjének.

Ezúton kérnék kicsivel több tiszteletet nekik.