10. Európa bajnokság, Niska Banja, Szerbia

Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni azokat az
eseményeket, amelyek közrejátszottak abban, hogy az idei Európa bajnokság talán
minden idők egyik legrosszabb hangulatú és szervezésű versenyévé avanzsálódott.

Kis idő elmúltával kissé átértékelődtek bennem az akkori benyomások, mégis azt
kell mondanom, hogy a folyamatos stressz helyzetek, a rossz szervezés olyan
terhet jelentett a legtöbb pilótának, hogy mindössze csak a szerencsének
köszönhető, hogy néhány mentőernyő nyitással és kisebb sérülésekkel úszta meg a
mezőny a viadalt.

Az első héten egyszerűen tudtuk melyik nap fújják le végleg a
versenyt, mert az egyik botrány a másikat követte. A történethez tartozik az a
tény, hogy a szerbeken kívül senki nem adott be pályázatot az idei EB
megszervezésére. Ez persze nem mentesíti a FAI-t, aki - úgy gondolom - hogy
különösebb körültekintés nélkül odaadta szervezést Szerbiának? A tavalyi elő
EB-n, ami a főpróbája volt az ideinek, az induló 50-60 pilóta viszonylag
gördülékenyen versenyzett. Utólag elemezve, ez annak is köszönhető, hogy minden
alkalommal a „nagy” starthelyet használtuk.

Először is néhány adat: 

  • 10. Európa bajnokság, Niska Banja, Szerbia
  • 149 versenyző
  • 29 ország, + két nem európai nemzet
  • néhány szervező?
  • versenyigazgató: Xavier Murrilo
  • helyi szervező: Albatros Club
  • Fai zsüri elnök: Vitor  Pinto
  • Fai delegate: Leonhard Grigorescu

A két starthely közül az egyiken kettő(!) de maximum három
ernyőt lehetett kiteríteni. A szintkülönbség 220(!) méter volt. A szervezők és a
feladat kitűző bizottság erőfeszítéseinek ellenére egy ekkora mezőnyt nem
lehetett azonos esélyekkel innen elindítani. Az első napon a wprs rangsor
szerint indultunk  / ahol sajnos elég hátul szerepelnek a magyarok /  így csak a
mezőny utolsó harmadában sikerült a rajthoz jutnunk. Ezen túlmenően pedig nagyon
gyakran olyan turbulens volt , hogy sokan egyetlen emelés nélkül  egy-két perces
repülés után a leszállóban találták magukat.

A csapatvezetők tiltakozása a sportszerűtlen starthely
napirenden volt. A hivatalos álláspont erre azt válaszolta, hogy vegyük
tudomásul, hogy nem lehet ennyi embernek ugyanolyan esélyt biztosítani (?). Aki
hátul van az „kissé” hátrányban van. A startok közben lezajlott olykor
tettlegességig fajuló tolakodások egyáltalán nem hatottak előnyösen az amúgy is
agyon stresszelt pilótákra.



Katt a képre!


A másik   „nagy”  starthely már valóban elegendő lett volna
az összes pilótának, ha nem teszi  szinte lehetetlenné a kiterítést az a
helyenként fél méter magas aljnövényzet, ami állandóan beakadta kevlárzsínórokba(!)
Ehhez jött még az igen gyakran fújó oldalszél, amiben az igen enyhe lejtésű
mezőn startolva egyszerűen nem emelkedett el a legjobb ernyő sem. A növényzet
levágásához elegendő lett volna fél nap, egy benzines kasza és két ember. Itt
gyakran fordultak elő emiatt kisebb sérülésekkel járó balesetek.

A szervezők egyszerűen nem álltak készen egy ekkora mezőny
mozgatására, ebben benne volt

a felszállítás: az első napokban előfordult, hogy 12 óráig
nem értünk fel a starthelyre;

a visszaszállítás: az első napon a versenyirodától kb. 20
km re szálltunk du. 4 kor, egy főútvonal mellé. Este 9 kor úgy értünk vissza,
kb. 20 pilóta egy katonai teherautón, egymás hegyén és néhány hatalmas
szemétkupac hátán félig megfulladva kipufogógáztól, mint egy menekült csapat.

Az első napi rossz, és sportszerűtlen start után a
csapatvezetők fele megóvta a versenynapot -köztük mi is - de a zsűri
elutasította. Mivel az ezt követő napokon  az előző napi eredmények alapján
indulhattak a pilóták ezt a hátrányunkat az egész versenyen magunk előtt toltuk.



Katt a képre!


Mivel  legtöbbet a „kis” starthelyet használtuk  nem
tudtunk a kikerülni a 22-es  csapdájából. Hiába a többszörös ablakok stb. későn
indultunk későn értünk be. Néhány, bizonyosan jó napot egyszerűen a rossz
szervezés miatt kellet lefújni. Máskor előfordult , hogy a mezőny  fele már a
táv felénél a felhőalapon járt (ezen a napon nagyon jól sikerült elől lennünk.) 
de valamelyik „nagy” csapat pilótája egy lee oldalon  bóklászott , rádión
jelentette a földön lévő csapatvezetőnek , hogy nagyon turbulens az idő, mire ez
felhívta  a versenyigazgatót, aki azonnal lefújta a napot, egyetlen, földön
álló, tehát nem a levegőben repülő , csatvezető bemondása alapján. Egyesek
szerint a versenyigazgató és néhány /aznap rossz helyen álló pilóta nemzetisége ugyanaz volt /

Ennek  ellenére azt gondolom , hogy magyar csapat mindent
megtett, hogy helytálljon  ezen a versenyen, - és bár utólag magyarázkodásnak
tűnhet – de a körülmények összejátszása miatt a vártnál rosszabb eredményt
értünk el. Mindenki  legjobb tudása szerint igyekezett ezen a nagyon rossz
versenyen jól repülni. Amit  ezen a versenyen láttam,  mind a  technikai mind
szakmai felkészültséget tekintve, a magyar csapat reális helye  helyen jócskán
az európai középmezőnyben lenne. Sajnos nehéz tudomásul venni, ennyi áldozat
után,  irreális eredményekkel, rossz emlékekkel, csalódottan kellet hazatérnünk.



Katt a képre!


Sok vita övezte a reggeli csapatvezetői megbeszéléseket is.
Gyakran a szervezők vitatkoztak a leghevesebben. Remélem , hogy az FAI rövidesen
hivatalos közleményben elemzi majd a történteket.

A teljesség igénye nélkül az eredmények.

Egyéni:

(…)

41. Simonics Péter

81. Varga Dénes

102. Rácz Balázs

108. Vértes Balázs

118. Galambos László

Csapat:

20. Magyarország

Női versenyben nem voltunk érdekeltek.

teljes eredménylista:


http://www.eupgserbia2008.com/downloads/eu2008_total.pdf

Simonics Péter

szövetségi kapitány