Névjegy: Petrović Zoran (Gugi)

Gugi a szerb siklóernyőzés egyik megalapítója, és a távrepülés csúcstartója. A kezdetektől repül, pontosan
1986 decemberétől. Korábban modellezett, ejtőernyőzött és vitorlázórepüléssel
foglalkozott. 1993-ban siklóernyős pilóta lett, majd 95-től oktató. Az első
balkáni verseny szervezője 1991-ben.

Szerbia legsikeresebb siklóernyős klubjának
alapítója és elnöke. Aktív élvonalbeli versenyző minden versenyszámban.
Többszörös Szerb (jugoszláv) bajnok, a nemzeti válogatott oszlopos tagja, az
Európa és világbajnokságokon, számtalan kupaverseny győztese. Többszörös
legjobbja a siklóernyős sportnak a szövetség ARANYSAS díj nyertese 2003-ban.

Mike: Mi motivált a repülésre?

Gugi: A hajdani gyermeki kíváncsiság, és a harmadik dimenzió megismerése.

Mike: Kinél tanultál repülni és hogyan fejlesztetted a képességeidet?

Gugi: Mijat Jovanovicnál vitorlázórepülést tanultam, ejtőernyős oktatóm Zoran
Rakovic volt, a siklóernyőzés fortélyait pedig Sandi Marincic-tól lestem el.

Mike: Legkellemesebb pillanataid?

Gugi: Nagyon sok szép emlékem van! Amikor együtt repültem a Francia Alpokban
a világ legjobb pilótáival, az valami leírhatatlan érzés! Amikor ott repülnek
melletted a Valic fivérek, Tameger, Murer és a többiek!

A másik véglet pedig, az a különleges érzés volt, amikor néhány futamban én
egyedül értem célba. A célraszállást is nagyon szeretem! Legjobb eredményem,
négy sorozat, összegzett 28cm-es eredménye, amire máig büszke vagyok! Versenyen
kívüli repülésben legszebb volt Stolovi felett kitereni 3100m-re! Szívesen
gondolok vissza a Palicson végrehajtott ejtőernyős ugrásokra is! Az is egy
fantasztikus világ! Az Európa Kupa Célraszálló verseny egyik futamának
győzteseként is szívmelengető érzés fogott el.

Most csak siklóernyőzöm, de remélem, hogy még nyugdíjas koromban is fogok
vitorlázógépen repülni.

Mike: Kellemetlen élmények?

Gugi: Legkellemetlenebb élményem egy siklóernyős ütközéses baleset, amikor
tandemet repültem 19 év tapasztalattal a hátam mögött. Nem szeretném bővebben
ecsetelni, a lényeg, hogy szerencsésen alakultak a dolgok, sérülésmentesen
végződött a kaland mindhárom résztvevő számára.

Mike: Távlati terveid?

Gugi: Szeretnék még néhány nemzetközi versenyen bizonyítani és felkészíteni
legalább két-három komoly nemzetközi szintű versenyzőt.

Mike: Megosztanál velünk néhány szakmai trükköt?

Gugi: Azt gondolom, hogy a leglényegesebb a célraszállásban, hogy az ernyőt,
amellyel versenyzünk tökéletesen ismerni kell. Tudni kell minden tulajdonságát,
a legkisebb és legnagyobb sebességét, azt a pontot amikor az ernyőt "elhúzzuk",
tudni kell hogyan viselkedik "stabill stall" állapotban és hogy mennyire
energikus. Én a megközelítést mindig iskolakörben teszem, így kipróbálom a
hátszelet, az oldalszelet és a szembeszelet is. A cél előtt egy feltételes
vonalat keresek ahol ötven méter magasan vagyok, jobb ernyőkkel harminc méteren.
Nagyon lényeges, hogy a végső siklás már a legkisebb irányváltoztatással
történjen, mert itt a legkisebb eltérés is többletenergiát kíván és az ernyőt
már nehezebb kezelni.

Szeretek távot repülni és ezért az én stílusom a nagyobb sebesség 50%-os
fékezéssel. Termikben akár 90% fékerőt is használok.

Ernyőválasztásnál nem kel feltétlenül alsó DHV-s ernyőt használni én
versenyeztem távrepülő ernyőkkel is (Nova X-pert, GIN Boomerang-3). Az előző
célraszálló világbajnok, Simeon Klokocovnik is egy Gradient Avaxal nyert.
Természetesen nem törvényszerű ez sem. Fontos, hogy nem szabad túlzásokba esni,
úgy gondolom, hogy a legújabb DHV 1-2 és 2-es ernyők az optimális választás
ebben a versenysportban, mindenekelőtt a kisebb sebesség miatt, mert így több
idő jut korrigálásra és ezek az ernyők a 100% fékezésre sem reagálnak annyira
durván. A fékezési hossz nagyon fontos, nekem általában a D hevedereken a trimmelést kell rövidítenem, de nem szabad túlzásba vinni, mert az ember hamar
azt veheti észtre, hogy nincs ernyő a feje felett!!!

Amikor a beülőkről beszélünk akkor az én szívem az "old timer" stílusú beülők
felé húz az egyszerűség és kis méret miatt. Szeretem amikor az ernyőbekötés egy
kicsit magasabb, a beülő a legkisebb protektorral van ellátva, és a mentőernyő a
beülőbe van szerelve. Matjaz Ferarics világbajnok és Martin is így használja a
beülőjét. (mindketten szlovén versenyzők).

A cipő jó, ha egy kicsit keményebb talpú, de emlékszem jó eredményeket értem
el tornacipőben is.

A lényeg nyugodt kezelt ernyővel befordulni a végsiklásba a hirtelen
felesleges iránymanőverek kerülésével.

Név: Zoran Petrovic

Születési idő: 1961. december 29. (Bak)

Státus: Siklóernyő pilóta, oktató, vitorlázórepülő, távrepülésben hazai
csúcstartó (90,8 km)

Klub: Paragliding klub “EOL”

Elérhetőség: E-mail: gugipg@ptt.yu