A sárkányrepülés varázsa a Dagály utcában

A sárkányrepülés varázslatos dolog.

A huszadik századi ember jelképe, az űrtechnika első emberközeli alkalmazása a sárkányrepülő, amely összeköti a múltat és a jövőt, Ikarus legendáját, Leonardo rögeszméit megvalósítva. Az első jele annak, hogy a következő században, ami eddig csak kevesek kiváltsága volt, a repülés, az szinte minden ember számára elérhetővé válik.

Az első lépcső a szabad repülés felé repülőtér, kabin és motor nélkül, szárnnyal a hátunkon úgy, ahogyan azt a madarak teszik.

Természetesen a sárkányrepülés gyakorlata bizonyos kockázatot önmaga is tartalmaz. Mindezt kár lenne tagadni. A biztonságos repülés alapfeltételei a pilóta feladatra való képzettsége és a szárny alkalmassága.
Mindenekelőtt tehát szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a könyvecske nem bátorítani akarja a pilótákat a sárkányrepülés kihívásainak korlátlan elfogadására, felkészültség nélkül nekivágni ismeretlen területek felé, módszertani előkészületek nélkül vak vezet világtalant alapon másokat jogosulatlanul oktatni, a sárkányrepülő légijárművet a gyártó előírásaitól eltérően kihegyezni vagy egyre hajmeresztőbb figurákat rajzolni az égre.
Inkább óvni szeretném a még fel nem készülteket attól, hogy megfelelő szintű előzetes képzettség híján elhagyva a biztonságot nyújtó felkészülést belekóstoljon a sárkányrepülés magasabb fokú ismereteket és gyakorlatot megkövetelő fejezeteibe.

A könyv felépítése tankönyv jellegű. Első fejezetében elsősorban az alapfokú vizsgára készülőknek próbáltam segítséget nyújtani, a második fejezet már a pilótavizsga törzsanyaga, míg a harmadik, a „legvarázsosabb” rész, csemegézés a sárkányrepülés magasságaiban és szépségeiben. Mindez azzal a nemtitkolt törekvésel, hogy az olvasó indíttatást kapjon ahhoz, hogy más szakirodalomba, illetve szükség esetén az aktuális szabályok és utasítások forrásaiba is belelapozzon.

Hiszen a sárkányos ismeretek gyarapítása ezzel a könyvvel csupán a kezdet. Tudásunk fejlesztésének határtalanságát a fölöttünk terjedő légtérhez hasonlatosan most kezdjük csak felfedezni. Aki azt állítja mindent tud, mindenre felkészült már, az valójában semmit se tud. Remélem, hogy az itt leírtak továbbgondolkodásra és továbbtanulásra késztetnek majd, ha így lesz, akkor volt értelme ezt a munkát összeállítani.

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik biztattak és segítettek e könyv összeállításában, és az ezt megelőző forrásmunkák elkészítésében.

De mindenekelőtt szeretném meghajtani a fejem Menyhárt Éva előtt, akinek unszolása és rengeteg együttműködő segítsége nélkül nem tudtam volna elkészíteni ezt a munkát.

Kerekes László