Válasz egy félresikerült újságcikkre

A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 17. számában közölt írása nyomán kell azonnali helyreigazításokat tennem, a Magyar Repülőszövetség siklóernyőseinek szakágvezetőjeként. Az újságban megjelent cikke ugyanis szakágunk siklóernyőseire nézve nem éppen kedvező, sőt inkább úgy látom, ártó.

Azzal szeretném kezdeni, hogy a Csobáncon paplanernyősöket tudtommal még soha senki sem látott. Lévén, hogy a paplanernyős repülőgépből ugrik ki a légcellás ernyőjével.

A siklóernyős felszáll, és a felszállást követően vitorlázik a levegőben, mint a madarak, vagy emberi léptékkel mérve hasonlóan, mint a vitorlázó repülők a közeli tapolcai repülőtérről felszállva, vagy mint a Csobáncról a majd húsz évig a környék büszkeségét jelentő sárkányrepülők.

Csak hát egy siklóernyőt háton is fel lehet cipelni, nem kell hozzá gépkocsi, és a siklóernyős egy egyszerű turistához képest csak felfelé gyalogol egy ösvényen (többnyire a legszigorúbb természetvédelmi területeken is a kijelölt ösvényről le nem térve) és lefelé már nem tapos, hanem a levegőben száll.

A cikkében említett "konferenciáról" az olvasó téves képet kap, hiszen az abban leírtak eléggé egyoldalúak. Említést tesz ugyan arról, hogy 2006 decembere óta nincs engedélyünk a Csobáncra, de arról nem ír, hogy a 2007-ben 3 napra kért engedély-kérelmünkre is elutasító választ adott a Környezetvédelmi Minisztérium. Az indoklásban az állt, hogy a helyi felügyelőség elzárkózott az engedély kiadásástól.

Arról sem esik szó a cikkben, hogy az évekig a korlátozás indokaként szereplő védett faj, a kerecsensólyom sosem fészkelt a Csobánc tetőn.

Egyoldalúnak érzem az írást azért is, mert a lényeg nem az, hogy vannak-e partizánok, vagy nincsenek. Vannak érvényes papírok nélkül gépkocsit vezetők is, mégsem szólítja fel a rendőrség a lakosságot a megrendszabályozásukra. A kérdés az, hogy egy siklóernyős jelethet-e valóságos ártalmat a természeti környezetre.

A korábbi engedélynek is az volt a nagy hiányossága, hogy az abban szabott repülős szakmai feltételeket nem repülős szakemberek fogalmazták meg.

Ezért is jelent számomra a Magyar Repülőszövetség szakágának szakmai vezetője számára a cikk végén megfogalmazott mondat életveszélyes kijelentést, amelyben a cikk végén a Haláp-hegyre tetszik csábítani a siklóernyősöket. Egy turbulens, semilyen szélirányra sem alkalmas területre.

Tudja, az a baj hazánkban, hogy a tanácsokat a szakmától idegenek adják, és néhányan balga módon meg is fogadják azt. Ez pedig a mi szakmánkban nem játék a szavakkal.

Számomra, a repülésbiztonságáért felelős vezető számára megnyugtatóbb, ha pilótáink a kétes indokokkal tiltott, de a biztonság szempontjából használható területet választják, mint az életveszélyes területet, pusztán azért, mert az környezeti szempontból nem védett.

A fórumon elhangzott állampolgári igény - ami pedig szintén hiányzik az írásából, hogy aki szolgál és véd, az tudjon fontossági sorrendet tenni a gépkocsilopás, vagy -feltörés, a veszélyt okozó gyorshajtás, vagy ittas vezetés, és az ártalmatlan és senkinek sem ártó sportolás között - úgy gondolom, jogos.

Remélem helyreigazításom nem sértő és mód van arra, hogy a helyi lapban, ahol az Ön írását is olvastuk, megjelenhessen.

Tisztelettel:

siklóernyős (és nem paplanernyős!) oktató