Pamír levele

Nem tudom a megszólítást megfogalmazni, hová tegyem a felkiáltójelet? Kusza gondolataimat az általatok kitalált és szervezett Pamír célraszálló versenyről nem is tudom csokorba szedni. Mindenesetre célba talált a gondolat, hogy így neveztétek el ezt az akciót. Egy vén Pamír, aki remeteként elvonult a Felvidékre, ennyi barátot tudhat még magáénak! Hát így értetek célba mindnyájan a szívemben, és szeretetetekkel boldogságot teremtettetek. Köszönöm nektek, hogy megtöltöttétek és megtiszteltétek házunkat!

Elhoztátok nekem a karácsonyt októberben , mivel nekem idén ez a szeretet ünnepe volt. A Jóisten is meghallgatta előzetes kérésemet, sokatoknak örömet szerezve az időjárással. Remélem a szép őszi színek és a Felvidék csodája kiegészítette azt, amit mi Annával igyekeztunk nektek adni, mint vendéglátók. Az öregeknek csak fogynak a barátai, de most ez nekem megfordult. Ennyien sosem voltunk a starthelyen, leszállóban. Nem tisztem a történet leírása, nem is untatlak titeket rozsdás stílusommal. Nálam mindenki eltalálta a célt, mindnyájan nyertetek, és lelkemben mindnyájam az általam faragott dobogón álltok.
Mindenkit szeretettel várok egyéb alkalmakkor is, és várom a folytatást, az újabb karácsonyt!
Köszönöm nektek a látogatást, és még sok ilyen balesetmentes akciót kívánok! Köszönöm azoknak akiknek a fejében megszületett ez a gondolat és erre szavazott! Köszönöm azoknak, akik a tényleges szervezést és lebonyolítást csinálták! Neveket nem tudok sorolni, mert akkor valakit kihagynék.
Remélem én is maradhatok még egy darabig mindnyájatok barátja:

Pamír