Delta Open 2010

 

Először is köszönet mindazoknak, akik vették a fáradságot, és szabadidejüket erre a találkozóra tudták szánni. Messziről is elgurultak erre az Isten háta mögötti helyre; amelyet végülis nem volt olyan nehéz megtalálni...

 

A nap rosszul kezdődött: a DELTA KUPA feliratot, amely már oly sok versenyen szolgált irányító feliratként, valamelyik gyermek letépte és elvitte haza emlékbe. Van ebben a rosszban valami jó is, mert megkönnyebültem, és az volt az előérzetem, hogy most már nem történhet olyan nagy baj. Hát nagy nem történt, de az egyik csörlőnek útközben letörött a felfogatása és megsérült a visszacsévélő funkció, így ez a csörlő kiesett a munkából. Sebaj! nem versenyzek, és így is be tudjuk fejezni a versenyt. Ezután már csakugyan nem következhet semmi rossz!
Kis felakadás azonban mégis volt. A város legjobb burekkészítő mestere elvállalta, hogy kizárólag az én kérésemre csinálnak nekünk meggyes és almás burekot (a helyes magyar kifejezés a börek, de ez nekem testidegen; és annak ellenére, hogy ez húsos lepényt jelent, én mégis meggyeset és almásat akartam, meg túrósat!!!). Aztán némi tanakodás után hívták a nagyfőnököt, aki megerősítette, hogy márpedig lesz ilyen burek. Kicsit megkésve, de meglett! Az íze az mindenért kárpótolt!
A burek volt a vendégváró éhséget csillapító uzsonna.

Az akadémiai 15 perc késéssel, 10:15-kor megtartottam a rövid eligazítást és indulhat a célbombázó célraszálló gyakorlat! Két csörlővel folyamatos üzemmódot tudtunk biztosítani (nagyon jó lett volna ha még visszakapom a kecskeméti klubnak kölcsönadott csörlőmet). Lemondtam arról, hogy én ma repülök, talán estefelé hátimotorral gondoltam, de már ez se tudott megvalósulni. Nem lehet egyszerre mindent csinálnom, így a csörlésre összpontosítottam. Én csőröltem fel a csörlési jogosítás nélküli pilótákat, Pavlov Iván - 15 évesen az ország legfiatalab csörlőse - pedig a tapasztaltabbakat. Iván mindemellett még harmadik tudott lenni az ifjúsági kategóriában…
Az időjárás „Isten ajándéka” volt; a gyönyörű verőfényes napsütésben mindenki jól érezte magát, ehhez segített hozzá a konyha, ahol a csevapsütés mestere, Misi két tárcsán ontotta a finom étket. Kemencés lepénybe csomagolták a csevapot, amit sült szalonnával és rostélyos kolbásszal gazdagítottak. Irén mama mogyorókrémes palacsintája elsősorban azoknak járt volna, akik palacsintát nyomnak, de nem volt kegyelem, mindenki ott pusztította ahol érte, biztosan finom lehetett.

41 nevezett versenyzővel, három sorozatban, rendkívüli esemény nélkül lebonyolítottuk a versenyt. A feladat nem volt egyszerű, aki nem figyelt oda csörléskor, a kis magasság miatt igencsak igyekeznie kellett bombázni, majd célraszállni! Aki jó célraszálló, azt a bombázás tréfálta meg, aki meg jól bombázott, az nem mindig szállt pontosabban célra.
A célkörök elhelyezése sima siklószámra való besiklásra volt elég, ezzel szerettem volna megakadályozni a magasan beérkezést a célraszálló körre és a zsákesésben való célraszállást.

Köszönet mindazoknak akik  a jelmezekkel színesítették ezt az eseményt, kicsit így megvalósult ez a jelmezes célraszállás amelyre én is készültem, sajnos nem tudtam időt szakítani rá. Majd legközelebb!
A hátimotorosoknak kivittem a hátimotoromat és repülhetett vele aki akart, Miljan is hozta az övét, így megtörténhetett Goran Djurkovics első hátimotoros startja! A hátimotorosok közül Bicskei Attila lett az első, ő mindhárom startját és leszállását hátimotorral végezte.
Napnyugtával történt az utolsó felszállás, sajnos csak ez után tudott megérkezni Csizmadia Szilárd hátimotoros barátunk, aki eljött bennünket meglátogatni, sajnos repülni már nem tudott, de részt vett a záróceremónián. Érdekes módon a legközelebbi helységekről értek rá legkevesebben, így Szegedről senki nem jött, pedig akinek nehézséget okozott volna a nevezési díj annak örömmel ajánlottuk fel, hogy legyen  a vendégünk!
Az eredmények feldolgozása igényelt némi időt, amit társalgással, hájaskifli-pusztítással és tombolával szinesítettünk; mindenki kapott egy kis emléket erről a napról. A horgászkalapoknak, CD-nek, könyveknek, baseballsapkáknak mindenki örült.
A szervezésben segítőknek is jutott kis figyelmesség, emléklapot is kapott mindenki, és ez idő alatt megszülettek a végeredmények:
A győztesek serleget és oklevelet kaptak.

Íme  a névsor:
Összesített:
első: Marinkovic Pavle - Pajo
második: Kaszás Sándor - Casy
harmadik: Valek Dejan - Dejo



Hölgyek:
első: Kostic Tamara
második: Radjen Ivana
harmadik: Bolyán Anikó

Ifjak: (21 éves korig)
első ismét: Marinkovic Pavle - Pajo
második: ifj. Erdei István - Kispityke
harmadik: Pavlov Iván - a Rettenetes

Soha roszabbul ne kezdődjön egy verseny, de még jobban, erdményesebben végződhet!
Az erdményhirdetésen az arcokon elégedettséget és kellemes fáradságot láttam.
A fórumokon pozitív a visszhang, a Yuo Tube -ra felkerültek a videók a Facebookra a fényképek.

Íme néhány link:
http://www.youtube.com/watch?v=J5ii2zvI7nk
http://www.youtube.com/watch?v=k5IlsGleDtk
http://www.youtube.com/watch?v=deafS2-WryQ&feature=player_embedded