Vereb Gyuri emléke

Szinte a hangár melletti útra estünk le a sárkánnyal, fél szemmel rémülten pislogva hátrafelé, ahol az életemben eddig látott legnagyobb zivatarfelhő hízott némán, gyorsan, fehéren, félelmetesen. Útvonalon voltunk Gurigával, és Makláron vettük észre, mitől az a forró nyári délutánon elképzelhetetlen, nyugodt gyogyi és a félméteres emelés mindenütt. Csak Egerben remélhettünk fedelet a gép fölé – hiszen ott mindig van valaki. A kerekek alig értek földet, Guriga már szúrta is a gázt, pucoltunk a hangárajtó felé; és igen, mozgás támadt a irodaépület félteteje alatt, és az a szakállból kivillanó örök mosoly tudatta velünk, hogy lesz hangárkulcs, tán még egy kávé is, de szállás is, ha kell. A motor leállt, és hallottuk a köszöntést, imígyen: „Na mi van, jön egy kis felhő, és már nem is mertek továbbmenni?”

Ez 2008 nyarán volt, akkor beszéltem utoljára Vereb Gyurival. De nem kellett személyesen találkoznunk ahhoz, hogy tudjam, ahányszor csak Egerben járok: ő ott repül valahol, és ha a 122,7-en felszólunk, visszadörmög a botkormány mellől. A hegytetőn jó időre várván, bizton számíthattunk rá, hogy ellengedez mellettünk, csak a szemével mosolyogva odaint, aztán hátradől, hogy a kíváncsi utas jobban lássa a hártyás szárnyú őrültek kavalkádját. Repülni vele egyszerre volt izgalmas és megnyugtató; a pici gép szinte eltűnt abban a hatalmas markában; s miközben mutogatta a látnivalókat, legföljebb ha azon kellett izgulni, hogy ki ne nyomjon a széles vállával a vászonajtón.
Vagy hét éve már, hogy rádióinterjút készítettem vele. A munka természetesen folytatódott egy kis repüléssel, egy kis sztorizással, egy kis lazulással a hangár előtt. Aztán hazamentem, és azzal kezdtem a felvett anyag feldolgozását, hogy letöröltem az egészet… Rémült telefon Egerbe; a vonal másik végén vigyorgó dörmögés: „jóvanna! Gyere le még egyszer hétfőn…” A mondott időben a gyár kapujában várt: „Na igyekezzé’, mert sietek. De várj, hozom a naptárat, nézzünk egy időt, ha ezt is letörölnéd…”
Kevesen ismerhették nála jobban Eger légterét és a magyar könnyűrepülés történetét az 1978-as kezdetektől. Most már ott repül mindörökké, Leonardóval és Lilienthallal, és a felső repülőklubba átigazolt többiekkel…

Kapcsolódó cikkek más oldalakon:

http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=174