A legfiatalabb repülősportág

Az első magyar bajnokságot 2008-ban Hajdúszoboszlón rendezték, egy évvel később ugyanott már világcsúcsot hozó világkupa futam volt a második magyar bajnokság.

 

 

2. kép A célban

 

De mi is valójában ez az új sportág, amelyből ez évben a 6. FAI világbajnokságot rendezik? A repülésben sokak számára ma is újként ható, bár már több mint 30 éves múltra visszatekintő siklóernyőzés – talán ez a repülőtársadalom sok pilótája számára meglepetés – nem az ejtőernyőzésből fejlődött ki, hanem az akkor már vitorlázó-repülő hagyományokat járó sárkányrepülés nyomdokain járt. Nem csoda, hogy a siklóernyőzés első világbajnokai azt megelőzően a sárkányrepülés világversenyein álltak a dobogó legfelső fokán. A távrepülés mámorától elkábult siklóernyősök a sportágat a legjobb irányba terelték, és így a repülés királynője a vitorlázó repülés a sárkányrepülést követően újabb kishúgával hódította tovább a troposzférát.

 

Az FAI ezt a két szakágat besorakoztatta a Szabad Repülők Nemzetközi Bizottsága alá. A szabadrepülés a Nemzetközi Repülő Szövetségben ezután a lábról induló – és a fiatal repülőágakat gúnyolók szerint a pofára érkező – repülő sportok szakágazata lett.

 

Ez a bizottság a Commission Internationale de Vol Libre – azaz CIVL 1995-ben Párizsban tartott ülésén meglepő javaslatot fogadott el. A sárkányosok és a siklóernyősök a távrepülés mellett akkoriban már akrobatikus repülésben is versenyeztek, de népszerűség tekintetében a repülők körében a távrepülés vitte a prímet.

 

 

 

3. kép Az FAI Szabadrepülő Bizottsága (CIVL) logója

 

Ezért volt meglepő a párizsi konferencián elindított javaslat, hogy a siklóernyősök az ejtőernyőzéshez hasonlatosan mérjék össze tudásukat célra szállásban is. A javaslattevő a finn Rikka Viilkuna azelőtt ejtőernyőzött, ezért ez a javaslat tőle nem volt meglepetés. A célraszállás ötlete az a felismerés volt, hogy a nagy távokat repülő pilóták egyre kevesebbet startolnak és a leszállásuk nem precíz. A versenyszámot a biztonság növelése céljából teremtették, de nem számoltak azzal, hogy a távrepülőket nem igazán érdekli a leszállás, ők a fent maradásra szavaznak. Azonban néhány évvel később Angliában megrendezték az első hivatalos FAI világbajnokságot, amit követett a második, a harmadik és a negyedik VB is, és azt követően Európa is behódolt, és 2008-ban Szerbiában megrendezték az első siklóernyős célraszálló EB-t. A siklóernyős célraszállás visszavonhatatlanul repülő sportág lett.

 

Hogyan is néz ki ez a versenyszám? A startokat a versenyeken a hagyományos siklóernyős felszállási módozatokkal csőrléssel, vagy hegyről való indulással végzik a versenyzők. A cél az indulási magasságnál párszáz méterrel lejjebb elhelyezett célkör.  

 

 

4. kép A cél

 

A versenyszabályok egyszerűek és átláthatóak, a sorozatok céltól való távolságai összeadódnak, a 10 méteren kívül szállók, a körön belül a földet kézzel, vagy a siklóernyős beülő bármely részével érintők, illetve a benevezett, de el nem startolt pilóták 1000 pontot kapnak. A befejezett sorozatokban teljesített távolságok (mértékegység a centiméter) összeadásával meg is van a végeredmény: a legkisebb érték a győztesé. A szerencse faktort az 5 sorozat után eldobható legrosszabb eredménnyel próbálják kompenzálni.

 

A repülés technikája a starttól a célra helyezkedésig hasonló a normál siklóernyőzésben tanultakhoz, attól a kis különbségtől eltekintve, hogy a távrepülő keresi, a célraszálló kerüli az emeléseket. A leszállás technikája azonban gyökeresen más. A pontos célba érkezés záloga a gyenge siklóteljesítmény, a pontatlanságot a kis magasságban és kis sebességgel manőverezve lehet kompenzálni, ami, mint tudjuk a repülés legveszélyesebb fajtája. A biztonságos repülés ugyanis a „repülj gyorsan és magasan” jelmondatban rejlik. Ezért a célraszállás csak látszólag könnyű, a váratlan befújások, vagy légbuborék elpattanások korrigálása ugyanis a versenylázzal fűszerezve komoly sérülés forrása lehet. A nézők gyakran nem is tudják, hogy a mélyre húzott, vagy pumpált fékezéssel milyen közel kerül az ernyő a repülésképtelenség állapotához, minden pilóta réméhez, az áteséshez.  

 

 

5. kép A célraszálló technika

 

Van azonban a siklóernyős célraszállásnak a távrepüléssel szemben egy vonzó oldala. A versenyszám visszahozni látszik azt az illúziót, hogy a versenyzők pilótatársak, akik a feladat során egymás vetélytársai, azonban a folyamatos együttlét a starthelyen, a leszállóban és a hegyi startok esetében a felszállító kocsiban megteremtik azt a kontaktust, amit több mint egy évszázada báró Coubertain az olimpiai eszmével fejezett ki. Ez a fajta pilóta-sportoló barátság már-már veszni látszik a távrepülő versenyeken, ahol a versenyzők alig találkoznak a másikkal, és gyakran csak a legjobbak ismerik meg a másikat a levegőben, azokat, akikkel a dobogón rendszeresen találkoznak.

Ráadásul a célraszálló versenyeken sikerült megvalósítani azt a repülősportok számára évek óta elérhetetlen álmot, hogy a versenyszám a nézők számára is követhető és élvezető legyen. Az elektronikus mérőpalacsinta és a nézők számára is látható számkijelző mutatja az elért eredményt. Szerbiában a célraszálló EB utolsó döntő futamát az olimpia közvetítése helyett egyenes TV adásban közvetítették, a stadionban elhelyezett óriás kijelzőn pedig az eredmény mellett azonnal megjelent a versenyző neve és helyezése, akárcsak a síugró versenyeken. 

 

 

6. kép Az elektronikus mérő kijelzője

 

Mi magyarok ebben a versenyszámban ezen a 2008-as szerbiai Európa Bajnokságon debütáltunk. Akkor még csak tanulni mentünk ki Niska Banjába és ez a részvétel Jenes Győző 9. és csapatunk 7. helyezése révén siker volt, de mégiscsak a magyar siklóernyős célraszálló versenyzők bemutatkozása. A következő évben már a horvátországi világbajnokságon csapatunk 7. helye igazi siker volt a 17 ország között. Ilyen előzményekkel indultunk volna neki a második Európa bajnokságnak, csak hát a hazai repülősportokat nem támogató légkör miatt Törökország, a 2010-es EB helyszíne anyagilag távolabbinak tűnt, mint amekkora a távolság Budapest és Inönü között.    

 

 

7. kép Magyarok Inönüben a török EB-n

 

Az álmok azonban megvalósulásra születtek. Jelentkezett egy támogatónk, aki vállalta az utazás költségeit, s így terméke nevének feliratával, az „SLM box” matricával a kocsink orrán kijuttatott minket a távoli kelet célra szálló versenyének otthonába. Két hosszú, forró és szeles hét következett. A hazaiak nyílt bajnokságán, az EB előtt ismerkedtünk a tereppel és a szervezéssel. Az előverseny az edzőnapok és az egy hetes EB számunkra az eddigi leghosszabb, maratoni siklóernyős koncentrációt követelték tőlünk. Szokatlanok voltak a hajnali ébredések és korai lesiklások minden nap, mert délre beerősödött a szél és lehetetlenné tette a versenyzést.

 

Itt az EB-n megszerettem a törököket. Bár nem volt a legjobb a szervezés, mert ügyetlenek voltak a rendezők, nem használták ki jól az időt és jól láthatóan nem értettek a siklóernyőhöz. Zavaró volt, hogy a legjobb versenyzésre alkalmas napot már jóval előtte pihenőnek kiáltották ki, és olyan holt időket szenvedtünk a hegyen várakoztatva, amikor verseny helyett gyakorlásként távrepülni, vagy termikelgetni lehetett volna, de azt nem engedték. Emiatt sok pilóta ordítani tudott volna kínjában. Mégis aranyosak, kedvesek voltak, nyitottak és szeretetre méltók. Még az ordító dervis, a müezzin is, aki pedig csak egy virtuális alak volt, hiszen hangszóróból üvöltött a leglehetetlenebb időpontokban. Az egyik török rendező elvitte az általunk hozott török-magyar szótárat, és naponta új és új magyar köszöntéssel fogadott széles mosollyal. A tavalyi világbajnokságon megismert török versenyzők úgy fogadtak, mint a testvéreiket. A starthelyen – ha már nem repültünk – a szélben körtáncot jártak és énekeltek a kedvünkért. Már alig emlékszem, milyen volt a megnyitó, nem tudom a korai kelések miatt mennyit aludtam nap, mint nap. A lábamon még ma is érzem, ahol összecsipkedtek a legyek, bár akkor ezt fel sem fogtam. Izgultam a felszállításkor, koncentráltam a startok előtt, a leszállások alatt, majd kiugrott a szívem a helyéről. Izgultam mindenért, magamért, a többiekért, a csapatért. És most már csak ezekre az izgalmakra emlékezem.

 

***

A tábor, ahol a szállásunk van, olyan, mint a rendszerváltás előtt 20 évvel korábbi Magyarország. A „Kétszer kettő néha öt” világa, a Török Repülőszövetség repülőtere, ahol folyamatosan repülnek a vitorlázó gépek, ugrálnak az ejtőernyősök és ezt hetek, de lehet, hogy hónapok óta csinálják. Sárkányosok startolnak mellőlünk, amikor nekünk erős a szél. A környék a repülésről szól, és a barátkozásról.    

 

Az Európa Bajnokság a Török Nemzeti Bajnokságot követően - ami számunkra az akklimatizálódást és a bemelegítést jelentette - két nap pihenő után indul. Hajnali eligazítás és az ottani sorsolás révén legjobbunk, Jenes Győző az első emberünk, de szerencsétlenségére első versenystartja után a szomszédjával egy időben ér be, nem tud a célra helyezkedni, ezért számára mindjárt újrastart az eredmény. Erre már csak este kerül sor, mert a szél beerősödik. Egész nap várjuk az enyhülést, bár tudjuk ez két hónapja így megy itt, így most sem fog gyengülni. Mégis felvisznek minket ötkor, és az erős szélben kapacitálják Győzit a startra. Legjobbunkban megszólal a sportember és enged a rendezői unszolásnak. A leszállóban az erős szél keltette rotor a földhöz vágja, rutin kell még a 6 méteres célközelítéshez is. Utána senkit sem enged el a rendező- Az igazságtalanság nyilvánvaló, panaszt teszünk, de elutasítják.

 

 

8. kép Jenes Győző a legjobb magyar

 

Ezzel a fiaskóval indulunk neki az idei EB-nek, ahol pedig a csapat hetedik helyében reménykedtünk, és az egyéni 10-be, nőiben a dobogó közelébe jutásban.

 

Másnap indul igazán az EB, de mi máris hátrányban vagyunk. Győző után Kaszás Sanyi a következő magyar, mindannyian drukkolunk, és ordítunk a starton, amikor meghalljuk Ónódy Miki rádióüzenetét: 9 cm! Jön Fekete Zoli, és újabb üvöltés: 7 cm! A csapat női esélyeseként induló Kerekes Nóri kicsit elszámítja a besiklást, majdnem 5 métert nyom, kellene a csapatnak valami jobb. A legjobb 4-et számítják, és mi a hét fős csapatok között eleve hátrányban csak hatan vagyunk, s a két gyenge eredmény már megvan. Én jövök és utánam másik lányunk Tóth Zsuzsi. Közepes a kezdésünk, 2-3 méteres, de legalább nem 1000 pont, mint a tavalyi világbajnoknőnek, a bolgár Elena Kostovának.

 

És indul a második sorozat. Majd keveredések, félbeszakított napok és esti szélgyengülésre várások következnek. A lesiklásaimban csapatvezetőnk tanácsát követem, koncentrálni kell, hogy a csapatnak minél jobb eredményt szolgáltassunk. Eleinte úgy tűnik, megy ez, az érvényes 5 körös magyar rekordtól 9 cm-re vagyok, és tudom, innen minden eredményem jobb lesz, mint az érvényes magyar rekord. Azonban Győző, aki előttem startolgat, magára talál, és már nem hibázik. 2 centi, 7centi, 9 centi, 9centi - magasan átírja előttem a rekordlistát, én pedig lihegek utána. Sajnos Kaszás Sanyi és Fekete Zoli kétszer is ront, Zsuzsi megsérül és a lányok a női 9-10. helyre csúsznak vissza. De a 7. sorozattól még így is megkezdődik a rekord-gyártás. Nóri talán nem is tudja, de szorgalmasan javítgatja az érvényes női magyar rekordokat, őt pedig Zsuzsi elszántan követi, és szegény Nórinak minden rekordját rendre felülírja. Mi, a fiúk csak ballagunk Győző nyomában és szurkolunk, mert szépen jön felfelé. Esélyünk sincs a meglévő rekordok javítására, mert azt előttünk Győző megteszi, őt pedig nem tudjuk befogni. Már a 10. helyre pályázik, amikor becsúszik egy 2 méteres hiba. Mérgelődik, pedig ez a legnagyobbakkal is előfordul itt. 

 

 

9. kép Fekete Zoltán a cél előtt

 

Például Matijaz Feraric a szlovén világbajnok 0-0-2-8-0-3 azaz hatból 13 cm-es sorozatával világrekordot állít fel, ezzel félidőben magasan vezetve a versenyben. A hetedik futamban 203 centivel sikerül elszállnia. A szabályok azonban lehetővé teszik a legrosszabb eredmény eldobását, hogy a szerencsefaktort csökkentsék. Matijaz a 203 cm után mérgében megint két nulla cm-t nyom. Ezután 253 centit. A világcsúcstartó ezzel a végére már csak  a 10-ik lehetett.

 

Az utolsó sorozatban felborítják az eredeti startsorrendet. Elsőként indul az utolsó helyen álló, és utána az előtte lévők szépen sorjában. A 12 körös alap magyar rekordot így mindenki egymás után szépen megdönti. Először Nóri, majd Fekete Zoli, azután Kaszás Sanyi, majd Tóth Zsuzsi. Végre én is dönthetek egy rekordot, ami fél óráig él, mert utánam jön Győző. Zsuzsi az utolsó kör előtt szépen visszakapaszkodik a női 5. hely környékére, és elégedetten látja, hogy most máson van a rontás, ő pedig szépen hozza a formáját, és bejön a női 4. helyre!

 

10. kép Tóth Zsuzsi a női 4!

 

Sajnos Győző már elszállt, valahol a 18-ik hely körül lehet. Jön be az utolsó csapattagunkként. A csapatnak minél jobb eredmény kell, mert pár pontra vagyunk csak lemaradva a törököktől. Győző érkezésekor azonban leáll az addig határozott szél. Túl magasan ér be, látjuk, hogy el fog szállni a magasan a cél fölött. Győző húzza a féket, talán túlságosan is. Van vagy 30 méter magasan, itt a legveszélyesebb a durva fékmunka. Felszisszenünk, néhányan felugranak, mert Győző elhúzza az ernyőt, ami negatív perdületbe kezd. Úgy tűnik, le fog zuhanni… Győző azonban tíz méter magasan megfogja a meginduló pörgést, és elkerüli a sérülést. Viszont így a cél fölé kerül túl magasan, tapasztalatunk szerint innen nem lehet már a palacsinta közelébe szállni. Ekkor azonban újra elhúzza az ernyőt, az támolyogva megáll, és most már visszavonhatatlanul csavarodik egyet. Ezt már tényleg nem lehet megállítani. Győző a fél perdületben ráhullik a célra, épp a cél középső gombjára. Győző úgy áll ott, mint a cövek és a 0 cm-t jelző síp megszólal! Csak egy pillanatra hallom, mert valaki akkorát üvölt, hogy majd megsüketülök. Később rájövök: én voltam az. A magyar csapat, ugyanúgy, ahogyan tavaly a VB-n Kaszás Sanyi révén, most Győző által ismét szép telitalálattal búcsúzik.

 

 

11. kép A csapat

 

A törököket végül sajnos nem sikerült beérnünk. 23 cm-el maradtunk le az 5041 centiméterüktől. Mégis 24 magyar rekorddal hazajönni talán nem szégyen! Zsuzsi 4. helyében nem is reménykedtünk, a csapatot ennél jobb helyen csak erősen ittas állapotunkban tudtuk elképzelni. A tavalyi VB-n megvertük a cseheket, akik most porrá verték Ázsiában Európát, legjobb lányuk, Marketa Tomaskova pedig a nőiben a nőket. Csak Jaka Gorenc tudta leverni a csehek legjobbját Tomas Ledniket, az utolsó körben a cseh 42 cm-nél 1 centit teljesített, de a 37 cm-el vezető Jaka 2 cm-rel nyert. 7 cm már nem lett volna elég neki a győzelemhez.

 

 

12. kép. A rendező szemével.

 

A török EB-ről hazajövet igazolni láttam a siklóernyős célraszállásról alkotott elképzeléseimet. A küzdelem látványos, izgalmas, tanulságos és emberi volt. Ez a maratoni verseny, sportszerű, egymásnak is drukkoló versenyzőkkel, különböző nyelveken síró, de együtt örülő, igazi pilóta-társakkal valóban az olimpiai eszmét hozta vissza a mai profi- és profitorientált világba. Mindezt egy nem olimpiai sportág keretei között. Jó volt mindennek részese lenni.