A szervező szemével

Beszámoló az V. Nemzetközi és Országos Siklóernyős Találkozóról és az Első
Siklóernyős Célraszálló Nemzeti Bajnokságról. (2007. július 20-21-22)

Hajdúszoboszló
A már hagyományosnak tekinthető hajdúszoboszlói siklóernyős találkozó adott
helyet arra, hogy a siklóernyős pilóták is kipróbálják ennek

- a nem is olyan
egyszerű – sportnak a szépségét.

A találkozó szervezése már az év elején elkezdődött azzal, hogy a
megrendezéshez szükséges anyagi háttér egy részét az erre a célra kiírt
pályázatokkal megteremtsük. A helyi önkormányzatnak van egy sajnos évről-évre
szűkösebb kerete, hogy támogassa a hasonló kezdeményezéseket, rendezvényeket. E
mellett még több szponzort is megkerestünk, hogy támogassanak minket. Általános
dolog, hogy inkább tárgyi eszközöket, esetleg szolgáltatásokat ajánlanak fel, de
legtöbbször elutasítóan állnak hozzá a cégek, ha megkeressük őket.

Szerencsére, ez már az ötödik találkozónk volt, amit szerveztünk, ezért már
volt tapasztalatunk, hogy merre érdemes elindulnunk. Ennek ellenére komoly
koordinációs munkát jelent, hogy összehangolva működjön minden és mindenki.
Elvégre is az a cél, hogy úgy menjen haza ezután a pár nap után minden
résztvevő, hogy milyen jól érezte magát, és hogy jövőre is ellátogat hozzánk.
Igyekeztünk a technikát, azaz a csörlőnket a lehető legjobb állapotba hozni,
mivel ez van a három nap alatt a legjobban igénybe véve, ja meg persze rajta a
csörlőkezelő! A csörlős utánfutót húzó autók szoktak a rendszer gyenge pontjai
lenni. Az idén nem bíztuk magunkat a szerencsére és a véletlenre. Egy öreg
Peugeot-ot használunk, de beszereztünk egy tartalék Audit is, ha lerobbanna az
előző. Szerencsére nagyon jól működött minden annak ellenére, hogy néha a pályán
43-45 fok meleg volt. A várható igényeknek megfelelően még hívtunk csörlőt
Gödöllőről és Miskolcról is. Ezért külön köszönet Szabó Ernőnek, Babik
Szilárdnak és a csapataiknak. Ha üzemelt mind a három csörlő, akkor már egészen
jól pörgött az üzem.

Azzal, hogy belevágtunk a célraszálló NB megszervezésébe, nem is tudtuk, hogy
mekkora fába vágtuk a fejszénket. Az áprilisban megtartott szegedi célraszálló
versenyen látottak és tapasztaltak alapján kezdtünk neki a szervezésnek, Ónodi
Miki célraszálló szövetségi kapitány irányításával. Ha lúd hát legyen kövér
alapon a versenyt FAI 2-es minősítésűre emeltük. Ez rengeteg munkával és
utánajárással járt, de így utólag már nem is tűnik olyan bonyolultnak.

Mint főszervezőnek, nekem kellett összehangolni a különböző részműveleteket.
Ahhoz, hogy egy ilyen rendezvényt megfelelően lebonyolítsunk, az anyagi háttéren
kívül szükséges egy megfelelően hatékony csapat is. Sok téren számunkra járatlan
úton jártunk, de megoldottuk, néha improvizáltunk. Az lenne az ideális, ha
minden részfeladatot ki tudnék adni egy-egy embernek, akit csak a végén kellene
ellenőrizni. Persze nem mindenki egyforma teljesítményű. Egy pár dolgot az évek
során már sikerült megoldani. Ilyen a találkozó egyik hirdetett programja, a
szombat esti vacsora. Minden a találkozón résztvevő pilóta kapott a regisztráció
során egy vacsorajegyet, a hozzátartozók pedig 500 Ft-ért vásárolhattak egy
jegyet. A menü ismét babgulyás volt. Ez minden évben nagy sikert aratott, de az
idén újítottunk azzal is, hogy a gulyás mellé egy nagy bogrács székelykáposztát
is főztünk. Persze mind a kettő igen hamar elfogyott, pedig több mint 200 adagot
osztottunk ki. A vacsiért külön köszönet Hüse Iminek. A rendezvényre készített
pólót ismét Takács Peti tervezte és nyomtatta. Ezen a két dolgon kívül sajnos
már nem volt ténylegesen kiadható feladat. Ez nem azt jelenti, hogy a csapat nem
tette meg a tőle telhetőt. Ma már általános az a nézet, hogy miért is dolgozzon
bárki is. Miért jó ez neki? Mit kap érte? Az önzetlenség ma már elég ritka.
Ennek ellenére így is sikerült összeszedni vagy 15 embert. Kellemes meglepetés
volt a helyi vitorlázórepülő szakosztálytól, hogy az egyik szakszós pilótájuk
elvállalta a repülésvezető szerepét, mivel a mi csapatunkban csak két pilótának
van képesítése erre a feladatra, de ők el voltak foglalva mással. A
regisztrációs sátorba ismét „külsős” munkatársakat hívtunk, akik általában
családtagok szoktak lenni. Megoldották a feladatukat annak ellenére, hogy nem is
repülnek. Szintén itt kapott helyet az elsősegély részleg is. Van erre egy
rendelet, hogy ilyen rendezvényeken biztosítani kell megfelelő szakápolót arra
az esetre, ha baleset történne. Szerencsére baleset miatt nem volt rájuk
szükség, csak kisebb rosszullétek voltak a nagy meleg miatt. Az egyik pilóta
odajött hozzám és azt mondta, azért őt megnyugvással tölti el, hogy ha bármi baj
lenne, itt vannak ezek a mentős srácok. Ez nem azt jelenti, hogy innentől lehet
„veszélyesen” repülni, de lehet azon a pár percen múlik minden, ha baj van.

A célraszálló verseny lebonyolításában az FAI szabályzatot kellett figyelembe
venni. E szerint ki kellett képezni a célraszállást ellenőrző bírókat. Ebben a
verseny főbírója Ugljesa Jondzic segített, aki egy személyben hivatalosan
képviselte az FAI-t. Kijelöltük a megfelelő célkört. Külföldi tapasztalatok
alapján mi is kukoricadarával jelöltük meg a célköröket, mert ez nem rongálja
sem az ernyőt és a környezetben sem tesz kárt. Nem gondoltam volna, hogy majdnem
egy zsák, azaz 50kg dara kell hozzá. Az első rárepülésnél minden pilótát
megviccelt a célkörnél tapasztalt turbulencia, ezért sokan még a 10m-es célkörig
sem értek el. Ebben a körben a legjobb eredményt Kiss István, az ASE versenyzője
érte el 146cm-el. Az első szériában rajtszám szerint indítottuk a versenyzőket,
de ez igen lassan haladt. Majdnem három óra kellett a 26 versenyzőnek lerepülni
a feladatot. A délutáni második fordulót már érkezés szerint indítottuk és így
sokkal gyorsabban haladt. A csendesebb időjárásnak köszönhetően itt már jobb
eredmények születtek. Ebben a körben jómagam, mint házigazda értem el a 8cm-es
legjobb teljesítményt. Összetettben mégis a szerb Bujic Miodrag lett az első
358cm-es végeredménnyel. Második Kaszás Sándor, Aeroclub Hajdúszoboszló
571cm-el, a harmadik a szintén Szerbiából érkező Petrovic Djordje lett 825cm-el.
A hölgyeknél beigazolódott a papírforma. Tóth Zsuzsi, az ASE versenyzője végzett
az élen 1120cm-el. A második Kerekes Nóra lett 1541cm-el, aki szintén az ASE
versenyzője, a harmadik Bognár Beáta lett a Blue Sky csapatából 1571cm-es
végeredménnyel. Csapatban a szerb Sveti Arhangelo Gavrilo végzett az élen, a
második az ASE csapata, míg a dobogó alsó fokára a helyi Aeroclub csapata
állhatott fel.

A kupák és serlegek mellett természetesen egy-egy üveg pezsgőt is kaptak a
győztesek, amellyel ahogyan illik, meglocsolták a résztvevőket.

Jó hangulatú volt a verseny, annak ellenére, hogy közel voltunk a 40 fokhoz.
A két futam között a versenyzők a reptéri kemping mellett rögtönzött kerti
zuhany alatt hűsöltek. Az esti szórakozásról a tőlünk függetlenül rendezett
„modern tánczenei fesztivál” gondoskodott. Ez hajnalig tartó house-partyt
jelentett. Erről szívesen lemondtunk volna, mivel e miatt a rendezvény miatt nem
tudtuk használni a reptér saját kempingjét, vizesblokkját. Jövőre igyekszünk
koordinálni a hasonló programkat is, hogy ne legyen ilyen probléma.

Vasárnap még csőröltünk délig, de beerősödött a szél, ezért leálltunk. Ennek
ellenére eredményesnek tekinthető ez a nap is, mint a többi kettő. Azt hiszem,
mindenki megtalálta a számítását, amiért ide jött. Volt csúszdapark, strandolás,
és egyéb családi programok a csörlés, versenyzés és hátimotorozás mellett. Még a
siklóernyős felszereléseket forgalmazó sátorban is gazdára talált sok eszköz.
Jövöre biztosan megrendezzük mind a találkozót, mind a célraszálló versenyt, az
idei tapasztalatok birtokában, komolyabb színvonalon.

Szeretnék még köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek a találkozó
és verseny szervezésében, lebonyolításában.

Kaszás Sándor