Sirály Kupa: start és strand

Kezdem a végével: 1. Gruber Feri; 2. Borbély Tibi; 3. Dobrocsi Kálmán.

Feri tehát igen szoros versenyben „megvédte” a tavaly megszerzett címét. A 3. napi repülése lehet, hogy a legkisebb távjainak egyike, ugyanis csak a szomszéd faluig repült (kb. 7 km), de ezzel megerősítette vezető helyét a Tibi előtt. Szerencséje is volt, mert miután elstartolt és az egyetlen gyenge kis emeléssel 4-500 m-ről elindult, megjelent a légi rendészet és mindenkit ellenőriztek. Tényleg csak ez hiányzott nekünk… Megkoronázta azt a gyenge napot, ami sajnos meteorológiai szempontból illeszkedett az előzőekhez. Egy hete még melegedésért imádkoztunk, aztán a verseny kezdetére már hőség lett. Biztosan túlimádkoztuk. Úgy összességében egyébként jó volt a buli, mert a fürdőzéssel némileg  lehetett kompenzálni a repülési próbálkozásaink kudarcait, de azért egy kicsit fanyar szájíz maradt bennem, mivel a gyenge repülésekhez is ugyanannyi energia befektetés tartozott, mintha nagyokat repültünk volna. Most pedig lássuk részletesen:

 

Nulladik nap

Gyuri bácsi jött vontatni, de sajnos kicsit későn állt össze a gépe és az első periódusról lecsúsztunk. Későn indultunk, és végül csak négyen repültünk a hétből.

Csoma és Pálya Tóni olyan másfél órát, Tóni Úrhidáig repült, Kovács Feri 200 m körül egy brutál termikbe beleoldott de aztán nem tudta kitekerni, végül engem 150 m-en leintett Gyuri, mert beköhögött a motor. Csoma mondta, hogy 4,5-es termikek voltak és ő 1700-ig tudott emelkedni.

Messze több is lehetett volna a napban, ha a terveink szerint egy óra felé startolni tudtunk volna. Viszont marha meleg volt, én azt hittem megkukulok! Eljött még Gézsu, de üvegbothiány miatt nem repült; Tyutyu, meg Pedró viszont csak lerakták a gépüket, aztán mentek fürcsizni…

Első nap

„Verseny” nyitás úgy jó fél óra késéssel. A két combos vontató gép és a két ügyes pilóta megérkezett - jól is vontattak, 3 perc alatt 500-on voltunk -, csak az idő volt fos.

Csak néhányan próbálkoztunk, én kezdtem: vontatással együtt összesen 11 perc és lerohadás, aztán ment még Feldhoffer, Gézsu, és a többiek, de nem sok értelme volt, mert erős szél fújt, pont a Balcsi felől, ami a legrosszabb.

Vártunk arra, hogy almuljon, vagy forduljon, de csak fél 4 körül változott északira a szélirány, de nem tudott újra épülni.

Na, ekkor megint átvonultunk, de már elég késő lett. Pálya Tóni próbálkozott először, de nem jött össze neki, aztán nem tudom kik mentek, mert vontatás után a Gábor kötele leakadt és elmentünk keresni ill. csak ő, és ’hálistennek megtalálta (ez elég csoda az erdő közepén).

Később mindenki bevonult, csukott és lement fürdeni. Gáborral megjavítottuk a kioldót aztán mi is elmentünk...

 

Második nap

Rekkenő meleg, kb. fél négyig semmi nem volt. Utána kezdtek kipattanni kis pamacsok, de a gyenge alapszél megint a Balaton felől fújt.

Nagy ambícióval kiírtuk ismét Fahegyet céltávnak, de a kezdeti próbálkozásink visszaszállással végződtek. Sajnos, csak egy vontató gép maradt, mivel Szilveszter gépével gond adódott, de később Pálya Tóniék hoztak alkatrészt Almádiból. Tizenegy felszállás volt, összesen tizennégyen voltunk. Ciceró a szomszéd faluban szállt le, Borbély Tibi a cél előtt 25 km-rel, Gruber Kápolnásnyéken. Ezek a legjobb eredmények.

Este valami gulyásféle volt vacsira, hastáncos lányokkal alapozták az esti hangulatot, utána tuning trabanttal draftolás, meg gokart bemutató, hideg sör és esti fürdőzés, vontatás a gyogyiban (Zsadányi).

 

És a vége:

Próbálkozásokban és kitartásban nem volt hiány. Igaz, hogy az utolsó napon csak 11-en álltunk ki a starthelyre, de akik kitartottak, mindent megtettek annak érdekében, hogy megpróbáljanak repülni. Sajnos beigazolódott, hogy érdemesebb a strandot választani a start helyett. Ebben a rekord hőségben annyira bestabilizálódott a levegő, hogy a környéken esélyünk sem volt találni normális emelést.

A vontató pilótákon sem múlott, és tényleg nagy köszönet illeti őket, hogy ebben az időben is gyilkolták a gépeiket!

Köszönet illeti a segítőket is, Tyutyut, Pedrót, Márkot, akik segítették a startokat, és természetesen elsősorban a befogadó rendezőnket, Vörös Gyulát és Gyuszikát, akik mindenben a segítségünkre voltak. Gyula még egy alkatrészt is esztergályozott a Gábor gépébe. Kitettek magukért a rendezők és valóban mindent elkövettek annak érdekében, hogy megfelelő feltételeket biztosítsanak a számunkra. Köszönjük!

Ebben a barátságos, szinte családias légkörben remélhetőleg legközelebb jobb időjárási körülmények között tudunk repülni.

Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek! Jó repüléseket és leszállásokat! 

Horváth Zoli