Mexikó VB. 5. rész

2015-03-06 Nem sikerült túl fényesre a mai nap. este 10-re értünk haza, még fel kellett szaladni Elek gépéért a platóra, ami ide légvonalba 10km, de 3órás zötykölődés. Igen, ő nem ért be ezért elégedetlen. Én beértem de elégedetlen vagyok, mert annyira szarul mentem, hogy na. Béna kapuzás, utána meg egy komoly kitérő. Attila meg azért elégedetlen, mert ugyan beért, és az ideje sem rossz, de 10p-t kapott Ciech-től. Lehet, hogy túl magasra tesszük a lécet? Mindegy. Holnap Elek beér, én jót megyek, Attila nyeri a napot, és akkor mindhárman boldogok leszünk. Természetesen izgalmak a mai napra is jutottak. Nem annyi mint tegnapra, de megteszi. Tegnap André nevű német gyerek törte szét a gépét meg az orcáját az egyik hegyi leszállóban, ma meg az egyik olasz ment neki a nagyonszarhelyen lévő villanydrótnak a célban, (meg a Neuschwandler nevű PVC győztes volt ernyős srác is elrontotta a leszállást és szétment a csuklója). Elmondták hogy ottvan, figyelj rá, de nem lehet látni. Elég nagy mákja van az olasznak, mert csak a gépe égett szét, és csak a csuklója tört el. Olyan kafa ez a cél Amecama-ban, hogy a leszálló 2db focipálya, közvetlenül mellette ez a 40m magas 750KV-os. Ahol meg vesztenéd el a magasságot egy 10KV-os, ami nagyoszlptávolságú (itt nincs jégkár, zuzmara). Nagyonfinom kis célocska. 2015-03-08 Ma Attila lett a 3., tegnap meg én. Eleknek nem sikerül ez a célbarepülés, nem tudjuk mi van meghibásodva benne, de masszívan tagad, segíteni nem lehet rajta. A mai feladatban igazán nem volt komolyabb nehézség, ordas idő, kell menni benne 115km-t. Manfrednak sikerült 1:59 alatt. Majdnem 60-as átlag… Elég jól leszopatott mindenkit, kellett is neki, mert a tegnapi fiaskó bántotta. Ott voltam vele meg a Rudyval a pálya legszopóbb szakaszán, de magasabban voltunk mint a többiek, ezért nem álltunk neki az Attila által megtalált félmétert tekerni, hanem keresgéltünk. De nem adta ám. Ilyen ez itten. Manfred elindul, majd Rudy is. Én azt gondolom, hogy Manfred mindenhonnan feljön, de én nem, úgyhogy visszasiklok (akkorra már a boj alá) tekerni. Megyek pár kört, a boj elindul. Hát jó, akkor megyek én is, mivel picit vannak magasabban. Ilyen sokan vagyunk, csak meglesz. De akkor ahol korábban Mafreddal csak a lökdösés volt, most már ott volt a 2-2,5m. Tekerem. Nézem jön visszafelé valaki iparialacsonyan. Leszáll. Hú, ez nem is lehet igaz. Rudy csak beszopta, fél órát töltött a dombocska oldalában, de beért. Én meg utánavetettem magam a bojnak, kiemelkedtem a köv. fp előtt (mivel ez a fp. valami 3500-on van), utána olyan ordasat siklottunk a konvergenciában, hogy nem hittem el. Nullában sikladozol, esetleg mínuszfél, és akkor jön egy szép nagy 2,5m emelés. Fordulsz benne párat, de látod a felhőkön, hogy nem érdemes. Mész tovább, megint csippantgat, de aztán jön a 3,5. Hát talán még ez sem. A végén a 4,5-ben kitolod a kormányt, nyúlik a fejed, kattog a füled, mész felfelé mint a rakéta. Utána már csak delfinezés a foszlányok között. Kisiklunk a plató fölül, de ott is mindenütt emelés, 2m-ek, nem rossz. Megfordulunk, jövünk vissza, a hegyoldalban megint mindenhol emel, a legtöbben elkezdenek forogni a 2-ben, én tágłítok a 2,5-be, de Attila mondja a rádión, hogy kicsit beljebb 3,5. Kiemelkedünk, siklás a plató felett. Na ez itt a konvergencia leszállóága, annyira szarul megy, esünk rá a platóra, és én vagyok Franzival a legalacsonyabban. Jaj, mi lesz most. Tartok jobbra, itt sokkal klasszabb már, megint tartásban vagyok. Kisdomb alatt rét, előtte madár, befordulok, akasztok a 3-ba, és csak nézem, ahogy a többiek mennek lefelé. Franzi lebegtet, neki it lett a vége, nagyon hamar feljön a talaj errefelé. Hát persze, mert magasan van... A két Laminárost (Antoine, Chiech)már nem lehet megfogni, 7p-et kapunk. Jó start, kis probléma hamarmegoldva, jó végsiklás. Ma viszont nem tudok felkerülni a startkapuba, van 200m alacsonyságom, ami pont arra jó, hogy a teteje rakétaként lő el tőlünk. A 2. Fp-nél, ami kb a feladat 20. perce, van 8km, és 1200m hátrányunk. Hát ez hogy??? Elképesztő ez a hely, annyira pulzál, hogy iszonyat differenciák adódnak. Gyakorlatilag nem tudjuk összehasonlítani a gépeket, de nem is fontos, hogy a tied mondjuk 90-helyett 87-el siklik ugyanúgy, mikor én a konvergenciában(emelésben) siklok, te meg a mínusz 4-ben. Akkor elég nagy a difi. Na menjünk tovább: 2000m alatt vagyok annál a városkánál, amire azt mondják, hogy nyugodtak lehetünk, most minden rendben van, de a biztonságotok végett megerősítettük a rendőri jelenlétet. Néha a maffia ugyan kizavarja a kormányt, de most minden ok, és idén volt már siklóernyős verseny, és képzeljétek mindenki megkerült! Hú de jó, rendben, nyugodt is vagyok, csak rohadtul ne kelljen leszállnom. Meg mondjuk ne kerüljek alacsonyra, ahonnan már ki lehet lőni. Nem kerülök, a domboldalban ütöm a 4,5m-t. Utána még egy kiegészítő hármaska, hogy a platószélén elcsípjük a konvergenciát, és ismételten csak sikladozzunk. hogy elképzelhető legyen, olyan ez a dolog, mint nálunk, a Kékes –sárhegy-gyöngyös tengely, ahol majd mindig ottvannak a jófelhők, és tutira a legerősebb emeléseket találod. Csak itt ez nem 10, hanem 30km, és minden nap ki van alakulva a jóidő, aminek ugye velejárója a konvergencia. No de ma összeállós, le van árnyékolódva a pálya. Jaj-jaj. Mindenki be van szarva, tekerik a félmétert 3300-on. Én azért ezt nem, átcsusszanok a völgyön, ott van egy 1,5-2m, ami pont arra jó, hogy már magasabban az összeállás alatt a nullában tudjak siklani. 2 mexikói gyerekkel toljuk is neki, a többi ottmarad beszarva tekeri a felet. Tekerjétek, az nekünk szuper lesz. Az összeállás szélén rendes emelésben tudunk kiemelkedni, és már az van, hogy elhiszem, hogy 1:14-ről adni fogja. Szembeszélbe. Jó, mi? Errefelé kialakul az optimizmus hamar. Még hogy szembeszélbe, meg 1:14? És működik, egész sokáig. Pont mikor átesünk a Penon (starthely hegygerince) D-i oldalára, akkor fosik be, ordas merülés. Ma a hegy alatti leszálló a cél, ami azért jó, mert a falu sponzorálja a rendezvényt, amúgy kicsi, lejtős, és ha nem érsz be előtte csak becsapódni lehet, mert leszálló, az nincs. 2km-re meg ott egy kanyon, amiben egy viszonylag komolyabb folyó folyik, és még villanydrót is van benne. Na ha azt nem sikerül átrepülni, akkor egy szolid 2óra körbe autókázással lehet megoldani az átjutást. Az egyik hülye Ausztrál erőlteti, és csapódik a sziklába a kanyon oldalán. Okos. De Antoine is úgy gondolta, hogy 1:20-ról adja, viszont neki sikerült termiket fognia a villanydrót felett. Okos. Attila negyedórát tölt a Penon-nál a hegyoldalban, hogy kiemelkedjen. Pont mire odaérünk, sikerül neki, így csupán 4p-t kapok tőle. Viszont mutatott nekünk termiket, de mellette a madarak mutattak mégjobbat. Már nem néztem, csak halgattam, hogy ordít a műszer, és azt figyeltem, hogy a seppi, meg a 2 mexikói hogyan indul el belőle, hogy én is rajta legyek. A végén a szokásos döngetés, majd sikerül a leszállást is megoldani épségben. Ja, és ma nem csak a verseny volt élvezetes, hanem simák voltak az emelések, élvezetes repülés volt. Holnap szünet, lehet heverni a coffeshop-ban, és okoskodni egésznap. Vagy felmenjek harmadszor is a vulkánra? Az első 5-nek vizeletteszt volt. Attila megivott 4l vizet, de nem akart jönni. De aztán jött. Éjjel meg majd járkál kifelé.