Emlékezzünk mindig vidám repülőtársunkra!

2007. december 2. Siklóernyős
szerencsétlenség; Lanbiang-hegység, Da Lat, Vietnám. (Mylinh Huynh elbeszélése alapján)

Sebestyén Bence 34 éves pilóta volt,
aki szülőföldjén több mint 3 évet repült siklóernyővel. Már egy éve dolgozott
Vietnámban. Velünk járt repülni (Vietwings klub), Da Lat-Vietnámban, és már több
mint 10 alkalommal repültünk közösen. A saját ernyőjével repült, egy UP
Kantegával (DHV 1-2), M-es méretű, piros és szürke színű.

2007. december 2-a egy száraz és
meleg nap volt. Kumuluszok borították be az egész égboltot, közepes és erős
emelések voltak a jellemzőek. A szél iránya K-ÉK között volt, erőssége 3 m/s a
starthelyen. A termikek elég erősek és meglehetősen turbulensek voltak, 3 m/s-nál
nagyobbak.

Az azelőtti napon jókat lehetett
repülni. Így Sebestyén Bence a Langbiangtól 15 kilométerre fekvő Dalat városáig
akart repülni. December 2-a reggelén együtt mentünk fel a starthelyre 9:30-kor.
Az időjárás igencsak kedvezőnek tűnt. Sebestyén Bence volt az első, aki a
levegőbe emelkedett. A siklóernyős overallját viselte és arról beszélt, hogy
Karácsonykor majd hazautazik szülőföldjére, Magyarországra. Sokat nevetettünk
együtt, majd elsőként startolt. A repülése eseménytelen volt és nem túl hosszú,
körülbelül 10:00-ig tartott. Még láttam az ernyőjét a leszálló fölött egy
termikben tekerni, de aztán hibátlanul landolt. Azután egy másik pilóta, Hong
Son startolt, és követte Bencét a leszállóba, egy nem túl hosszú repüléssel. A
hegy tetején a szél időnként legyengült, ezért a többi pilóta nem startolt,
befújásra vártak. Én is el akartam startolni ezek után, de még vártam vagy 10
percet, egy kis erősödésre. Egy, körülbelül 40 perces repülésem volt, erősen
termikus körülmények között. A heggyel szemközt lévő völgy forró volt, így erős
és turbulens termikek szakadtak el. A repülésem nagyon dobálós volt, sok
hintázással. A vége felé úgy döntöttem, hogy egy spirállal elveszítem a
magasságom, így 12:15-kor szálltam le. A leszállóban találkoztam két másik
pilótával Phansoa-val és Sam Mondon-nal. Ezalatt Sebestyén Bence, Hong Sonnal
együtt útban volt felfelé a hegyre, a következő repüléshez.

Körülbelül még 30 percig maradtam a
leszállóban, és figyeltem, ahogy a többiek jönnek leszállni. Utoljára egy tandem
jött, utána elkezdtem összepakolni az ernyőmet.

Két ernyő volt a levegőben, a hegy
csúcsa mentén repültek; az egyik volt Sebestyén Bence, a másik pedig valaki egy
sárga Sol ernyővel. A sárga ernyő a startnívó alatt repült. Sebestyén Bence a
hegy csúcsa fölött magasan repült. Hirtelen, körülbelül 13:35 körül hallottam
Hoang Son-t felkiáltani, hogy a piros ernyő lezuhant. Amikor felnéztem csak egy
ernyőt láttam a levegőben, starthely szintje alatt repülni. Amikor alaposabban
körülnéztem, észrevettem a piros ernyőt a földön, a starthelytől nem messze, de
nem láttam semmi mozgást. Sebestyén Bencénél nem volt rádió, ezért megpróbáltam
felhívni a mobilján, háromszor is. Eléggé aggasztó volt és nem tudtam mi
történhetett. Megnéztük távcsővel, hátha látunk valamilyen mozgást, de az ernyő
és a pilóta is mozdulatlan volt. Phransoa és Hoang Son (a két pilóta a
leszállóban) visszafutott a hegyre.

Ekkor a sárga ernyő még mindig a
levegőben volt, a starthely magassága alatt, nem tudott mást csinálni, mint
elindult leszállni. Ő sem látta pontosan mi történt, csak a piros ernyőt látta a
földön lenn.

Rossz híreket hallottam a telefonomon hihetetlen! Hívtam a mentőket, de azt mondták, hogy Sebestyén Bencének
már nincsen rá szüksége.

Azt se tudtam mit csináljak.
Összepakoltam a felszerelésemet, amilyen gyorsan csak tudtam, aztán felfutottunk
a starthelyre, 14:30-ra értünk fel. Sebestyén Bence ott volt, a beülőjében ülve,
a fékfogantyúk még mindig a kezében. Valaki egy Vietwings zászlót terített rá.
Az ernyője fölötte feküdt egy bokron. A bukósisakja két méterre elgurult. A
szemüvege eltörött. A variója tönkrement, sok darabra tört. Bárcsak ne lenne
igaz! Sebestyén Bence, te egy jó pilóta voltál! Hogyan történhetett ez
veled?

Phuong  aki látta a lezuhanni azt mondta, hogy Sebestyén Bence körülbelül 30 percet repült a baleset
előtt. Körülbelül 200 méterrel a hegy fölött repülhetett. Az ernyőjének az
árnyéka a csúcson lévő étterem előtt mozgott. Hirtelen az ernyője egy féloldalas
csukást kapott és elkezdett lepörögni megtekeredett hevederekkel. Sok magasságot
veszített, de megpróbálta szétválasztani a hevedereket, hogy megszüntesse a
becsavarodást. Aztán megpördült a teste, a zsinórok összecsavarodtak,
elveszítették a feszességüket, és beakadt a keze a zsinórok közé. Közben Phuong
hallotta, ahogy egyre jön közelebb a lifegő kupolájú ernyő. A belépőél közepe
előrelőtt, megérintette a fejét. A starthelytől 30 méterre csapódott be. Phuong
és a többiek odafutottak, hogy segítsenek, de már nem volt mit tenniük, meghalt
a becsapódástól. Később a doktor elmondta, hogy a törött csontok átvágták az
ütőerét és ez okozta a halálát.

A balesetet az erős termikek és a
csúcsoknál fellépő rotor effektus okozta és sajnos talán a rossz döntése: nem
dobott mentőernyőt az első pillanatban.

Most már úgy gondolok Sebestyén
Bencére, mint jó barát, jó pilóta volt.

Az utolsó levelében azt írta nekem,
hogy repülni akarok, de már nem érhette el az égboltot.

Sajnos már túl messzire van tőlünk, a
szenvedélye volt ez a sport, a két fékfogantyúval a kezében.

Mindannyian imádkozunk érted
Sebestyén Bence.