Oktató befenyítése

Egyesületünk oktatója a "Mulatságsiklók" szakosztályvezetője végre Dunaújvárosban megjelent, hogy rendezze csapata függőben lévő ügyeit.
Persze, hogy nem emiatt jött elsősorban, hanem azért, hogy bázisugorjon egy motoros sárkányból. Elegem lett az irányítatlan szakosztályokból, a folyton csak a repüléssel foglalkozó oktatókból, hiszen - tudván, hogy mennyire gyűlölöm a repülést - jobban szeretem az irodai munkát az adminisztrációt és a papír ügyeket.
Hogy bizonyítsam, mennyire haragszom, büntetésből magam mögé ültettem egy szűk irodahelyiségbe. Kis kék színű dobozban csücsülve 6 perc szobafogságot kapott. A szoba, típusára nézve egy Apolló C17-es szárnyú háromkerekű trájk (ilyenek mostanság a bünti-szobák) ekkorra érte el az 1200 méteres magasságot.
Fegyelmezetlen oktatónk azonban nem bírta tovább ezt a bezártságot, a tenyerembe tapsot és "CSOKÍÍÍÍ" kiáltással hanyatt a mélybe vetette magát.
Úgy kellett Neki!
Most is látom a mélybe hulló távolodó alakot, ahogyan gondolhatjátok miféle kétségbeeséssel felfelé nézve zuhant.
A fenyítés elérte a célját. Előbb földön volt, mint én. Én ugyanis a kikapcsolt motort már nem indítottam újra, hanem a megszerzett fölényes - mondhatnám: paternalista - magányban halk süvítéssel siklottam a dunaújvárosi ég alatt.
És élveztem azt a kimondhatatlan kéjt, amit csak az érezhet a levegőben, aki igazán szeret repülni.