2015-03-05
A tegnapi nap elég izgi volt, főleg a vége, mikor agyigbeváltva forgolódtam a tisztás felett egy másik hegy rotorjában. Előtte meg a platón az utolsó fordulópontnál elég szépen összegyűltünk, kicsit emelkedtünk, majd siklottunk a szembeszélbe. Ilyenkor a sok gyökér a másikat nézi, azt nem, hogy kb. mennyire is van a föld. Közel volt. Hirtelen megláttam, hogy valaki még odafele jön, és emelkedik, és kicsit balra siklottam, és bejött, akik tőlem jobbra voltak, és nem néztek oda, meg szépen kinyomták a kormányt, mikor jött a talaj. Legalább itt volt leszálló. Attila együtt tekert Manfreddal a fp-nál, és látja, hogy Manfred áll a trapézban, és szerel valamit a gépén. Persze miközben a boj emelkedik felfelé. Ezekben a finom emelésekben. Elég jól emelkedik így is. Amúgy a laminárjának a belépője ugyanazzal a tükörfóliával van bevonva, mint a switjének a belépője. Jonny kérdezte is tőle a starton, hogy a pöcsét is bevonta-e ezzel, és megáramvonalasította? Naná. Aztán kiemelkedtünk, és megkezdtük 1:17-ről a konvergenciában a hazasiklást. De sajna nem adta, tekerni kellett még, és így eléggé lemaradtunk az első 2-ről (antoán, Pedro). Borzalmasan vártam, hogy vége legyen, mert nem nagyon adta a vége, és a besiklás is elég neccesen alakult. Attila persze előttem pár perccel, Elek pedig a platón nézte, ahogy Jörg fejjel túrja a földet a leszállóban. Vakond úr.