Madártoll

Szinte a hangár melletti útra estünk le a sárkánnyal, fél szemmel rémülten pislogva hátrafelé, ahol az életemben eddig látott legnagyobb zivatarfelhő hízott némán, gyorsan, fehéren, félelmetesen. Útvonalon voltunk Gurigával, és Makláron vettük észre, mitől az a forró nyári délutánon elképzelhetetlen, nyugodt gyogyi és a félméteres emelés mindenütt. Csak Egerben remélhettünk fedelet a gép fölé – hiszen ott mindig van valaki. A kerekek alig értek földet, Guriga már szúrta is a gázt, pucoltunk a hangárajtó felé; és igen, mozgás támadt a irodaépület félteteje alatt, és az a szakállból kivillanó örök mosoly tudatta velünk, hogy lesz hangárkulcs, tán még egy kávé is, de szállás is, ha kell. A motor leállt, és hallottuk a köszöntést, imígyen: „Na mi van, jön egy kis felhő, és már nem is mertek továbbmenni?”

Pályázatunkat, amely a Szabadon szállva című jegyzet hibajavító lektorálására született - és amelynek díja egy szép alkonyi repülés motoros sárkánnyal, a Dunakanyar felett - Pálinkás Andrea, lakberendező, reménybeli siklóernyős pilóta nyerte.

Alapos munkája révén már el is kezdtük előkészíteni a második, javított kiadást.

2010. november 25-én (Katalin napján) az MSE sárkányosai kérésére rendkívüli előadás lesz: "Haladó (műrepülő?) manőverek sárkánnyal" címmel. A prezentáció akár a hatóság számára is tanulságos lehet, de ígérem, hogy a sárkánnyal műrepülni szándékozók számára egészen biztosan. Talán még a repülés egyéb ágát művelők számára is érdekes lehet. Ezért várunk minden érdekeltet, és érdeklődőt az MRSz Dagály utca 11. alatti oktatótermébe 19 órától.

Az lett amire gondoltunk, és úgy ért véget, ahogyan szerettük volna, egy kicsit több mint repülés, családias hangulatban jelmezes pilótákkal (ezekből jövőre többet szeretnénk) elegendő mennyiségű és kiváló minőségű eszem-iszommal, nagyszerű levegővel és verőfényes napsütéssel...

Nem tudom a megszólítást megfogalmazni, hová tegyem a felkiáltójelet? Kusza gondolataimat az általatok kitalált és szervezett Pamír célraszálló versenyről nem is tudom csokorba szedni. Mindenesetre célba talált a gondolat, hogy így neveztétek el ezt az akciót. Egy vén Pamír, aki remeteként elvonult a Felvidékre, ennyi barátot tudhat még magáénak! Hát így értetek célba mindnyájan a szívemben, és szeretetetekkel boldogságot teremtettetek. Köszönöm nektek, hogy megtöltöttétek és megtiszteltétek házunkat!

A cím nem egy expedíció neve amely az Elbruszra tart. Sokkal nagyobb fába vágtuk a fejszénket Ónody Mikivel: megszerettetni a siklóernyős célraszállást Szlovákiában is. Tavaly Erdélyben már sikerrel jártunk. A tusnádiak fogadókészsége miatt azonban ez nem volt különösebben nehéz feladat. Amikor azonban Szlovákiába szakadt siklóernyős barátunk, Halmos Péter – ismertebb nevén: Pamír – meghallotta javaslatomat, a válaszában és annak hanglejtésében nem sok eredménnyel kecsegtetőt sejtettem.

Az SLM-box, a siklóernyős célraszálló válogatott támogatója. Az október 2-3-i hétvégén Eszéken szerepeltünk 3 fővel az Eszéki Nyílt Repülőnapon. A magyar válogatottból a két lány és jómagam SLM-box csapatnévvel neveztünk a versenyre. Az elmúlt évben ezt a versenyt Kerekes Nóri nyerte, akkor nem volt külön női kategória és így Nóri a férfi mezőnyt verte végig. Akkor én másodikként állhattam mellé a képzeletbeli dobogóra.

A Veteránok jól érezték magukat a XXIII. találkozójukon. Sajnáljuk akik nem voltak velünk, mert hiányoztak nekünk.

Egy futam után, az időjárásnak „hála”, kényszerűségből véget ért a tusnádfürdői, 2010. szeptember 24-26. között meghirdetett, FAI-2 kategóriájú nemzetközi célraszálló bajnokság, amely egyben a 2010-es Román Célraszálló Nemzeti Bajnokság utolsó futama is volt. Nézhetnénk akár onnan is a dolgot, hogy egyetlen startért utaztunk oda-vissza 1600 km-t. De ez óriási igazságtalanság lenne. Hogy miért? S hogy mit jelent a talányos cím? És miért második rész, amikor nem volt első? na, ezekre a kérdésekre kap választ mindjárt a mélyen tisztelt Nagyérdemű.